1.-2. Fejezet

 

Első fejezet

 

-RylanMadden-

 

Fordította: Aemitt

 

– Kapjátok el az ellenséget! – Kiáltottam torkom szakadtából a legjobb viking/kalóz hangomon. Kissé meginogtam az aprócska asztallapon, ahol a hiányos öltözetű férfiak tömege fölött álltam. Egyik kezemmel magasan a levegőbe tartottam a képzeletbeli kardomat, a másikkal pedig a ledöbbent férfi felé mutattam, aki épp most lépett be a klub privát hátsó szobájába.

A parancsomra huhogások és kiabálások kórusa harsant fel a legalább negyven fős tömegből, akik a bátyám, Jamie legénybúcsújára gyűltek össze. Jamie öt barátja habozás nélkül elindult, hogy teljesítse a kérésemet, valószínűleg azért, mert én voltam az ötletgazda eme ütős legénybúcsú hátterében.

Két nap múlva Jamie összeházasodik álmai férfijával. Mielőtt azonban eljönne ez a nap, gondoskodni akartam a valaha volt legjobb legénybúcsúról, még ha ez azt is jelentette, hogy közben éberen figyelnem kellett az „ellenséges kémekre”.

Mind az öt emberre szükség volt, hogy Scott Lush-t, vagyis az ellenséges kémet, a táncparkett szélén álló egyetlen fából készült székre ültessék. Azt hiszem, még azt is láttam, hogy az egyik kidobó felajánlotta a bilincsét, hogy támogassa az erőfeszítéseiket. Meglepő módon a testes sportoló nem nagyon küzdött, valószínűleg túlságosan megrázta a tömeg lelkes fogadtatása ahhoz, hogy reagálni tudjon.

Megérdemli, gondoltam, miközben leugrottam a helyemről, és megindultam felé. Tegnap figyelmeztettem, hogy ne jelenjen meg itt.

Scott Lush nem volt szívesen látott vendég.

Én magam küldtem ki az összes meghívót, és kifejezetten kizártam Scottot és a bátyját, BJ-t (igen, a bátyám vőlegényét BJ-nek hívják). Oké, ez a Barry Junior rövidítése, de én személy szerint inkább felvágnám az ereimet, minthogy életem végéig egy szexuális aktus rövidítésével osszam meg a monogramomat. BJ leszarta, hogy én vagy bárki más mit gondolt a nevéről. Be kellett ismernem, hogy ez tetszett benne, de nem annyira, hogy meghívjam őt vagy a tanúját Jamie legénybúcsújára.

Jamie és BJ tizenhat éves koruk óta jártak együtt. Most, tizenkét évvel később, végre összeházasodnak, és úgy éreztem, hogy a bátyám megérdemel egy utolsó éjszakai szórakozást a nagy nap előtt. Szerencsére BJ beleegyezett. Bízott a vőlegényében, és azt akarta, hogy Jamie jól érezze magát. Sajnos BJ mostohatestvére, Scott, nem osztotta a véleményét. Bár Scott bízott a gyakran impulzív bátyámban, bennem biztosan nem bízott. Ahogy most is körbenéztem a szobában, nem igazán tudtam hibáztatni. A jelenlévő férfiak teljes szívvel elfogadták a „Szarvak és tűsarkak” témát, amit én találtam ki az eseményre.

A hely összes férfija büszkén mutogatta így vagy úgy a„szarvát”. Mindenféle testalkatú és méretű férfi a DJ zenéjének ritmusára pörgött, miközben feszes alsónadrágot vagy tangát viseltek, aminek az elejére valamilyen szarvváltozatot erősítettek. Volt néhány kalandvágyóbb bulizó is, akik teljes állatjelmezt öltöttek magukra, a szuper méretű ormányt viselő elefánt nagyot szólt, a banános „szarvú” gorillát pedig lehetetlen volt nem észrevenni. Ahogy az várható volt, ahogy telt az idő, akadt egy maroknyi olyan bulizó is, aki elég alkoholt fogyasztott ahhoz, hogy a hamis szarvat teljesen eltávolítsa, és inkább az igazit mutogassa. Ami a „magassarkút” illeti, abból is volt mindenhol, csizmák, papucsok, ékcipők, tűsarkú cipők, hegyes orrú cipők, bármi. Szexi magas sarkú cipők bőségesen pompáztak ma este a férfiak lábán.

A leendő vőlegényt sem zárták ki. Különös gondot fordítottam arra, hogy Jamie-t valami kicsit szerényebb ruhába öltöztessem, de mégis a témához igazodva. A bátyám egy szűk szabású fekete pólót és egy fekete bársony rövidnadrágot viselt, amelyen az állt, hogy „dudálj, ha tetszik a szarvam”. A rövidnadrág hátára egy piros-fehér céltábla volt hímezve. Minden alkalommal, amikor egy bulizó Jamie fenekére csapott, egy fülsiketítően hangos duda szólalt meg. Mondanom sem kell, hogy Jamie „dudája” egész éjjel szólt. Olyannyira, hogy az első óra után kénytelen volt végleg helyet foglalni a pókerasztalnál, különben azt kockáztatta, hogy fájó hátsója lesz, és sok mindenről kell beszámolnia a nászéjszakáján.

Magamnak a témához jobban illő ruhát választottam. Nem voltam olyan nagydarab és testes, mint Scott Lush, de az évekig tartó jujitsu edzések tónusossá és karcsúvá tették a testemet. Ma este meg akartam mutatni ezt a testet, de nem azért, mert tudtam, hogy Scott Lush valószínűleg megjelenik Jamie legénybúcsúján.

Nem, határozottan nem ez volt az oka. Különben is, miért akarnám, hogy a bátyám hetero, hamarosan sógorának tűnjön fel a testem?

Sajnos ezt a kérdést már hónapok óta feltettem magamnak, mióta a szexi, huszonöt éves Scott Lush visszatért a városba.

Ez nem jelentette azt, hogy titokban nem voltam elragadtatva attól, ahogy Scott Lush az alig felöltözött testemet méregette, miközben a székhez közelítettem, amelyhez hozzá volt bilincselve.

Ma este műszőrme rövidnadrágot viseltem, amely előtt egy viking szarv volt stratégiailag elhelyezve, hogy megvédje a szerénységemet. Csupasz, napbarnított mellkasomon az izzadság enyhe ragyogása csillogott. A fejemet egy szarvval ellátott sisak díszítette, a lábamon pedig a rövidnadrágom szőrméjének színével megegyező, fűzős barna bőrcsizma volt. Sajnos teljesen ügyetlen voltam a magassarkú cipőben, így a csizma jó kompromisszum volt.

Megesküdtem volna, hogy láttam a vágy szikráját Scott szúrós zöld szemeiben, ahogy néhány szívdobbanásig a szarvamon időztek. Valószínűleg azonban a képzeletem játszott velem a szoba félhomályos megvilágítása és az este folyamán korábban elfogyasztott italok miatt.

Ha Scott valóban engem bámult, akkor én jól viszonoztam a szívességet.

A fenébe, de jól nézett ki.

Miközben küszködött a bilincsben, a karjának domború, kemény izmai megfeszültek a fekete póló alatt, amit viselt. Hosszú, vastag lábai széttárva voltak, tökéletes rálátást biztosítva a kifakult farmerja alatti dudorra. Scott homokszőke haja a homlokán pihent, jellegzetes, összevissza stílusban. A frizura arra emlékeztetett, hogyan nézne ki egy jó dugás utáni reggelen az ágyból kikászálódva. Azonban az ajkai voltak a legzavaróbbak. Még akkor is, amikor dühös, mogorva képet vágott, érett, rózsaszín ajkai hívogattak engem.

– Intézem, fiúk –jelentettem ki az embereknek, akik segítettek Scott-ot a székhez erősíteni. Tekintetem Jamie-t kereste a szobában, de még mindig a pókerasztalnál ült. Fontos volt, hogy helyeselje a büntetést, amit a kémkedő, hamarosan családtagjának szántam. Testvéremként, Jamie megértette a szoba túlsó végéből is a néma érdeklődésemet, és lassan, figyelmeztetően megrázta a fejét. A döntése világos volt. Piszkálhattam Scott-ot, de nem szabad túl messzire mennem vele. Bólintottam Jamie-nek, mielőtt visszafordítottam figyelmemet a kikötözött, heteró srác felé.

– Nocsak, nocsak, nocsak. Mi van itt? –gúnyolódtam, miközben Scott széke körül sétáltam, és mutatóujjamat csábítóan végigsimítottam a feszült lapockáin.

Elhúzódott az érintésemtől. –Engedj el –sziszegte Scott összeszorított fogai között.

– Ó, nem hiszem, Lush. Figyelmeztettelek, hogy ne gyere ide ma este, és te szándékosan nem engedelmeskedtél nekem. Most ki kell találnom, mit fogok veled csinálni.

Lehajoltam, ajkaimat a füle mellé helyezve suttogtam.–Tudom, mit szeretnék veled csinálni, de sajnos nem hiszem, hogy élveznéd. –Éreztem, ahogy a szavaimra megborzongott, majd ismét arrébb húzódott.

– Fogalmad sincs, mit élveznék, Squeaker[1]–vágott vissza, meglepve a válaszával.

A Squeaker becenév a középiskola óta ragadt rám, bár Scott volt az egyetlen, aki továbbra is használta. Ő választotta nekem ezt a nevet kilencedikben. Akkoriban még nem igazán uraltam a hangom felnőttes változatát, különösen a tízedikes Scott Lush közelében. Az igazat megvallva, szerencsém volt, hogy csak a nyikorgó hangomat vette észre, és nem a mindig jelenlévő merevedésemet, amikor a közelében voltam. Ha észrevette volna, a becenevem valami egészen más lehetett volna, mondjukWoodey[2] vagy RocketRylan[3], vagy még rosszabb.

Szerencsére az évek során rájöttem, hogy Scott Lush kötekedéseivel szemben a legjobb védekezési módszer a szégyentelen meleg flört volt. Semmi sem bosszantotta fel jobban a szexi pasit, mint amikor nyíltan flörtöltem vele. Nem mintha gyakran találkoztunk volna. Csak ritkán fordult elő az, hogy az iskolán kívül, amikor az idősebb testvéreinkkel tartottunk, valóban beszélgettünk. Ilyenkor megismerhettem Scottnak egy olyan oldalát, amiről nem is tudtam, hogy létezik, a félénk, intelligens oldalát. Mégsem mondanám, hogy valaha is igazi barátok voltunk.

– Rylan, nem Squeaker–javítottam ki a fülébe suttogva. –És a helyedben én kedves lennék, Lush. Fogalmad sincs, mit csinálunk itt az ellenséges kémekkel. Nem igaz, emberek? –kérdeztem elég hangosan ahhoz, hogy a Scott széke köré verődött kis tömeg meghallja.

A legénybúcsú vendégeinek többsége úgy ismerte Scottot, mint BJ mostohatestvérét. A partizók még a különböző mámoros állapotukban is könnyen rájöttek, mi Scott szándéka az estét illetően. Ezek az emberek azonban hűségesek voltak Jamie-hez, és ezért szívesen támogattak minden olyan büntetést, amelyet az ellenséges kémnek szántam.

– Sétáljon végig a deszkán –kiáltotta Jamie egyik kalóznak öltözött barátja.

– Nem úgy érted, hogy szopjon a deszkán, Maronie? –kötekedett egy másik.

– Ó, igen, az sokkal jobb –értett egyet Maronie.

– Van itt egy deszka, ami készen áll a szopásra –kiáltotta egy másik férfi. –A legfinomabb fából készült. Igazi kemény fából.

Hangos nevetés és ujjongás hallatszott a közelben lévő részeg férfiak felől.

Meglepő módon Scott nem tűnt túlságosan zaklatottnak a kötekedésük miatt.

– Még mindig azt akarod, hogy elengedjelek? –kérdeztem tőle önelégülten.

– Ezért még elkaplak, Squeaker.

A szívből jövő nevetésem hatására a fintora még jobban elmélyült. –Már alig várom, Lush.

Mielőtt még bármit is mondhattam volna, a táncparketten lévő tömeg szétvált, és Christina Aguilera„Lady Marmalade” című dalának ismerős ritmusa szűrődött át a kis terem hangfalán. Az egész hely izgalomban tört ki, amikor egy férfi, akit csak úgy tudtam leírni, hogy két lábon járó latin szex magassarkúban, a táncparkettre sétált.

Lehajoltam, és a kezemet Scott vállára tettem, hogy a székében tartsam. –Úgy tűnik, tökéletes időpontot választottál az érkezésre. Ó, ez annyira jó lesz –nyögtem izgatottan, miközben ő küzdött a szorításom ellen.

Az igazat megvallva, már majdnem megfeledkeztem a sztriptíztáncosról. Jamie barátját, Rimmert bízták meg azzal, hogy találjon szórakoztató elemet erre az estére. Ki más lett volna alkalmasabb erre a feladatra, mint egy Rimmer nevű férfi? Oké, az igazi neve valójában James Anthony Rimmel volt, de amióta az eszemet tudom, csak „Rimmer”[4] volt. A becenév illett hozzá, legalábbis ezt mondták nekem.

Most, hogy az egzotikus táncos lassan ringatta a csípőjét a táncparketten, nem lepett meg, hogy Rimmer egy hajlékony, nőies külsejű latin férfit választott a feladatra. A latin férfiak voltak a gyengéi. Szerencsére a dögös férfit tájékoztatták a témáról. Pontosan beleillett a képbe, nem viselt mást, mint egy szűk, acélkék tangát, aminek az elejéből egy sárga, világító szarv állt ki. Egy élénksárga tollboa csábítóan tekeredett a nyaka köré, tökéletesen kiegészítve a tangát és a szarvat. Az erős smink kihangsúlyozta a sztriptíztáncos egzotikus szemeit, lábán pedig a legmagasabb sárga „dugj meg” magassarkú cipő volt, amit valaha láttam.

Ahogy a férfi továbbhaladt a táncparketten, egyértelművé vált, hogy bár a testét sztriptízre tervezték, azonban hiányzott belőle aspiritusz.

Azt mondani, hogy a férfi koordinálatlan volt, nagy dicséret lett volna. Még két, vagy talán tíz, évnyi táncórára volt szüksége ahhoz, hogy amatőrnek lehessen tekinteni. Az igyekezetére adnék neki egy ötöst, de összességében a mozdulatai túl merevek voltak ahhoz, hogy lépést tartson a zene ütemével. Rontott a helyzeten, hogy a sztriptíztáncos úgy tűnt, nem tudja, mit kezdjen a karjaival. Hajlítva és a testéhez közel tartotta őket, és úgy csapkodott velük az ütemre, mint egy nagy csirke. Sajnos a sárga tollboa hozzáadása sem segített megszabadítani a baromfi ihlette képet a fejemből.

Szerencsére nem telt el sok idő, mire a férfi levette a tangáját, ami után minden tapogatózása és koordinációhiánya már nem számított a buliba járóknak. A férfiakat túlságosan is lekötötte a sztriptíz táncos méretes farkának látványa, hogy észrevegyék a ritmus hiányát.

El kellett ismernem, hogy a farka lenyűgöző volt, kopaszra borotvált, és akkora volt, mint egy kisgyerek alkarja. Csak elképzelni tudtam, hogy erekcióval mennyivel nagyobb lehet.

Picsába. Dugnom kell, ha egy koordinálatlan sztriptíztáncos farkának látványa felizgat.

Kit akartam átverni? Nem a sztriptíztáncos volt az, ami a farkamat izgalomba hozta, hanem Scott izmos vállának érzése a kezem alatt, és az ő egyedi, férfias illata az orromban.

Néhány esetlen lépegetés után a táncparketten, és a leendő vőlegény előtt való forgolódás után azel polloloco[5] megfordult, és elindult oda, ahol Scott lebilincselve ült.

– Készen állsz egy közeli és személyes előadásra? –incselkedtem, ajkaimat ismét Scott füléhez tapasztva.

– Nem tőle! –Scott válla megfeszült a kezem alatt, miközben erőteljesen megrázta a fejét. –Jézusom, Rylan. Ez a te elképzelésed a szórakozásról? –fanyalgott, amikor a sztriptíztáncos a legjobb tudásához mérten igyekezett a legizgatóbb mozdulatait bevetni, alig egy méterre Scott előtt.

Én voltam az egyetlen, aki hallotta a panaszát az éljenző tömeg zajától. Bevallom, egy kicsit rosszul éreztem magam a hetero srác miatt, akinek végig kellett néznie, ahogy egy másik férfi az arca előtt hadonászik a farkával, de nem annyira, hogy leállítsam a műsort.

Túl hamar lassult le a lendületes dal, és a sztriptíztáncos kézbe vette a farkát, érzékien simogatva azt a könnyed ritmusra. Szerencsére a latin férfi sokkal jobban tudta tartani a lassabb ütemet, és egészen erotikusan nézett ki, ahogy a farkát a nyitott tenyerébe ringatta.

– Akarsz kóstolót, nagyfiú? –kérdezte Scottot erős latin akcentusával.

A tömeg ujjongott, és a részeg férfiak skandálni kezdték. –Kóstold meg! Kóstold meg! Kóstold meg!

Észrevettem, hogy Scott homlokán most apró izzadsággyöngyök jelentek meg.–A francokat, nem! –kiáltott vissza a tömegnek, amitől azok csak nevettek, és még hangosabban éljeneztek.

– Úgy néz ki, van köztünk egy szűz ma este. Milyen imádnivaló –szólt az erősen akcentusos sztriptíztáncos, a már amúgy is izgatott tömeghez. –Talán látnia kell, hogy mit hagyott ki eddig? Nem?

Újabb hangos éljenzés tört ki.

– Squeaker–morgott rám figyelmeztetően Scott.

Én azonban úgy tettem, mintha nem hallottam volna. Tudtam, hogy helytelen volt, de túlságosan jól éreztem magam, ahogy a nagy és hatalmas Scott Lush kivételesen vergődik.

A sztriptíztáncos a táncparketten összegyűlt férfitömeg felé fordult, és izgatta a farkát, miközben megpróbált twerkelni a lassú dalra. Legalábbis azt hiszem, ezt csinálta, bár szerintem inkább úgy nézett ki, mintha szárazon hullámozna.

A pasikat ezúttal sem zavarta, amíg a táncos feneke szabadon volt, és tovább simogatta hatalmas farkát. Jamie-re pillantottam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy élvezi a műsort. Elvégre ez az ő estéje volt. Megkönnyebbülésemre Jamie elégedettnek tűnt. Mosolygott és nevetett, és még a szoba túlsó végéből is felemelte a hüvelykujját, miközben örömkönnyeit törölgette. Lehet, hogy a bátyámat nem hozta lázba Rimmer sztriptíztáncos választása, de határozottan élvezte a műsort.

Amikor a dal még jobban lelassult, a tapogatózó sztriptíztáncos a táncparkett széle felé hátrált, ahol Scott ült. Félig-meddig vonaglóan előre dőlt, megbizonyosodva, hogy Scott és én is jól lássuk a fenekét. Csak akkor fogtam fel a szándékát, amikor mindkét farpofáját megragadta, és tudtam, hogy eljött az idő, hogy közbelépjek.

– A francba! –Kicsoszogtam Scott széke mögül, gyorsan közé és a férfi seggének látványa közé léptem. Persze, szerettem volna kicsit visszavágni Scottnak a kémkedésért, de igazából nem akartam egy életre megsebezni a pasit.

Hirtelen mozdulatom meglepte a latin férfit, aki ezt követően elvesztette az egyensúlyát a túl magas sarkú cipőben. Mielőtt kinyújtottam volna a kezem, hogy megállítsam, a pasi kecsesen előrebukott, és arccal a kemény parkettán landolt.

Sajnos, ezután már nem volt módomban visszafognom magam. Kitört belőlem a nevetés, a többi férfival együtt a partiteremben. Nem mintha nem törődtem volna a férfi jólétével, de ez már túl sok volt. A farkát leszámítva a férfi előadása valóban a szexis teljes ellentéte volt. Szerencsére már közel volt a földhöz, amikor elesett, így igazából csak a büszkesége sérült meg.

Rimmer előbukkant a tömegből, és azonnal felajánlotta a segítséget a szórakoztató művésznek.

– Gyere, drágám, felsegítelek –nyögte Rimmer megnyugtatóan, amikor a férfi elfogadta a segítségét. –Ne törődj ezekkel a seggfejekkel, remek munkát végeztél, édesem –biztatta, miközben a válla fölött rám nézett. Aztán Scottra szegezte a tekintetét, aki sokkal jobban képes volt visszafojtani a nevetését. –Biztos vagyok benne, hogy Lush megtanulta a leckét a kémkedésről. Ugye? –kérdezte Rimmer élesen.

Scott bólintott, és én is, persze a nevetéstől könnyes szemmel.

– Látod?Már nincs szükségük rád itt kint, babám. Mi lenne, ha utánam jönnél? Megnézem, nem tört-e el valamid, és akkor megmutathatom, miért hívnak Rimmernek. Mit szólsz hozzá, bébi?

Rimmer ajánlatára a férfi azonnal felderült. Lelkesen megfogta Rimmer kinyújtott kezét, és követte őt le a táncparkettről. Csak elképzelni tudtam, hogy Rimmer milyen leleményesen enyhíti majd a férfi sértett büszkeségét.

Miután a páros távozott, a DJ folyamatos zenefolyamba kezdett, és a buli ismét teljes lendületbe kapcsolt.

– Megtanultad a leckét, Lush? –kérdeztem, mielőtt kinyitottam volna Scott bilincsét.

Megdörzsölte vastag csuklóit, és felém fordult.

– Csak ennyit tudsz, Squeaker? –kérdezte vigyorogva. –Egy koordinálatlan sztriptíztáncos, apró farokkal és szőrös seggel?

Annyira megdöbbentett a válasza, hogy egy másodpercbe telt, mire észrevettem, hogy már a kijárat felé indult. –Mi a...? Hatalmas volt a farka! –kiáltottam, és követtem őt, miközben néhány felhúzott szemöldököt kaptam a hangos kijelentésemre. –A farka hatalmas volt –ismételtem meg, ezúttal közelebb Scotthoz és néhány decibellel halkabban.

– Ez a te szempontodtól függ–kacsintott vissza ravaszul Scott.

Ha lehet, még jobban leesett az állam. Nem tudtam megállni, hogy ne nézzek lefelé, az ágyékára. Kár, hogy elfordult, mielőtt jól megnézhettem volna, nem mintha számított volna. Tudtam abból, hogy évek óta titokban meglestem az ágyékát a suliban, hogy Scott a kelleténél többel van megáldva a farokrészlegben.

– Még bírod, Squeaker? –kérdezte kuncogva Scott, amikor én továbbra is lemerevedve álltam egy helyben.

A kényelmetlenségem felett érzett öröme elég volt ahhoz, hogy kitisztítsa az agyamat a szuperméretű farkára vonatkozó gondolatoktól.

– Annyira egy kamuzógép vagy, Lush–vágtam vissza. –Láttam, ahogy ötven árnyalatnyi zöldre váltottál, amikor az a sztriptíztáncos az arcodba lóbálta a farkát.

Scott forgatta a szemét. –Elfelejted, hogy nekem is volt már elég sok farok az arcomban.

– Tessék!

Scott egy kemény vállveregetéssel a ruhatár felé irányított. –Az elmúlt tíz évet farkakkal és seggekkel teli öltözőkben töltöttem, Squeaker. Mindent láttam. Hidd el, nem sok mindent tudsz csinálni, ami engem megdöbbentene –jelentette ki pimaszul.

– Azt akarod mondani, hogy élvezted a műsort?

– Basszus, dehogyis! Csak azért voltam itt, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem rontod meg a saját bátyádat azzal, hogy olyasmit tegyen, amit megbánna –válaszolta Scott. –A szórakozásod alapján azonban azt mondanám, hogy Jamie eléggé biztonságban van. Bár be kell vallanom, egy kicsit csalódott vagyok. Többet vártam tőled, Rylan,különösen a csütörtöki nap után.

Afrancba! Sziszegtem a csütörtöki nap emlékére. Azt a napot szerettem volna száműzni a fejemből.

Elmentem a WickedWayz szexboltba, hogy felvegyek egy csomagot, amelyet Jamie és BJ rendeltek a nászútjukra, valamint a legénybúcsú résztvevőinek szánt ajándékokat. Arról azonban fogalmam sem volt, hogy BJ Scottot is megkérte, hogy vegye át ugyanezt a rendelést. Amíg vártam, hogy az eladó befejezze egy másik vásárlónak nyújtott segítségét, én nyugodtan nézegettem a síkosítók, dildók, harisnyatartók, harisnyakötők, harisnyanadrágok, magassarkúk és a kedvencem, a csipkés férfi tangák hatalmas választékát.

Néhány perc múlva, amikor az eladó még mindig nem volt kész, azon kaptam magam, hogy a bolt más részlegeiben bolyongok. Nem gyakran jártam a WickedWayzbe, inkább online vásároltam meg a perverz dolgaimat. Fogalmam sem volt róla, hogy valójában mekkora az üzlet. Több tucat olyan árucikk volt, amit még sosem láttam, például egy egész falat szenteltek a pénisznagyobbítóknak. Ki vette ezeket a cuccokat? tűnődtem, miközben levettem az egyiket, hogy megvizsgáljam. Sajnos pont ebben a pillanatban lépett be az ajtón Scott Lush. Egy szót sem szólt. Egyszerűen csak bámulta a kezemben tartott idegen szerkentyűt, és nevetett, hahotázott, ami egészen addig tartott, amíg az eladó végül odalépett, hogy segítsen nekem.

Hiába próbáltam megmagyarázni, hogy csak unaloműzésből nézelődöm a boltban, de Scott nem volt meggyőződve. A délután hátralévő részében, miközben esküvői ügyeket intéztünk a leendő vőlegénynek, fogcsikorgatva kellett hallgatnom Scott fanyar beszólogatásait, mint például „a nagyobb nem mindig jobb” és „a jó dolgok kis csomagokban érkeznek”, vagy a kedvencét „nem a hajó mérete a lényeg, hanem az óceán mozgása”. Csak akkor hagyta abba végre, amikor felajánlottam, hogy megmutatom neki a „nem is olyan kicsi hajómat”.

Sajnos a csütörtöki nap emléke még mindig frissen élt a fejemben, és ezt szívesen elfelejteném, ha Scott hagyná.

– Tudatom veled, hogy Jamie kedvéért ma este megszelídítettem a dolgokat –válaszoltam, figyelmen kívül hagyva Scott felhúzott szemöldökét. –Szóval most már tényleg meg kéne köszönnöd nekem, Lush. Ha rajtam múlik, már több mint fél órája sikoltozva menekültél volna innen. –Persze túloztam, de az önelégültsége irritált.

– Miről beszélünk itt, Squeaker... ostorok, láncok, mellbimbócsipeszek?

Gúnyosan vigyorogtam a tipikus heteró pasis javaslatain. –Közel sem.

– Aranyzuhany, ostorozás, hógolyózás?

– Mi a f...? –Ma este Scott Lush másodszorra is sokkolt engem. –Honnan a fenéből tanultad ezeket a szarságokat? –sikoltottam.

Az állára tette az ujját, mintha erősen próbálná felidézni az információt. –Van ez a Google nevű varázslatos dolog, és ha beírod a keresőbe, hogy ’meleg’, mindenféle csodálatos dolgok jönnek elő –jelentette ki, és a szemöldökét felhúzva kigúnyolt.

– Seggfej –morogtam. –Tudnod kell, hogy az internet semmiben sem hasonlít a való élethez, Lush. Csak azért, mert el tudsz viselni néhány képet a neten, még nem jelenti azt, hogy az én perverziómat közelről és személyesen is el tudod viselni.

Most rajta volt a sor, hogy gúnyolódjon. –Alábecsülsz engem, Squeaker–jelentette ki, mielőtt kinyitotta volna a helyiség ajtaját, ahol a kabátokat tároltuk a ma esti bulira. Scott alig nyitotta ki egy résnyire az ajtót, máris egy férfiatlan kiáltást adott ki, és egy puffanással újra becsapta.

– Mi van? –kérdeztem, megdöbbenve és összezavarodva a reakciójától.

Gyorsan megrázta a fejét. Erősen markolta a kilincset, és ha lehet, még zöldebbnek tűnt, mint a sztriptíztáncos műsora alatt.

– Mi a fene az? –ismételtem meg aggódva.

Amikor nem válaszolt, félrelöktem.

– Ne! –figyelmeztetett, amikor lelöktem a kezét az ajtógombról, és forgatni kezdtem.

Sajnos a figyelmeztetése túl későn jött ahhoz, hogy megállítsa a lendületemet. Bevallom, egyáltalán nem voltam felkészülve a látványra, ami a nyitott ajtóban állva fogadott. A sokkot azonban sokkal jobban sikerült kezelnem, mint Scottnak.

Még a szoba félhomályában is tisztán láttam, hogy Rimmer teljesíti korábbi ígéretét a sztriptíztáncosnak, aki meztelenül feküdt a kabátokkal borított biliárdasztal tetején. A latin férfi a hátán feküdt, a feneke az asztal szélén lógott. A lábai behajlítva, a lábfejei pedig széttárva hevertek a zöld filcen. Rimmer fölé hajolt, a feje a férfi lábai közé temetve. Még ebből a szögből is láttam, hogy Rimmer a nyelvét mélyen a sztriptíztáncos seggébe temette, miközben a keze azt a nagy farkát simogatta.

Elég izgató volt, mint az élő pornó; legalábbis addig, amíg eszembe nem jutott Scott reakciója, és az a tény, hogy a jelenet valószínűleg, megint csak, egy életre megsebezte szegény embert.

Jól van. Megérdemelt egy kis felrázást ma este. Túlságosan nyugodt és összeszedett volt.

– Probléma? –kérdeztem, megacélozva az arckifejezésemet, hogy úgy tűnjön, mintha a látvány természetes lenne a világomban.

– Ők... ők a kabátomon vannak –motyogta Scott, még mindig megrázottnak tűnt.

Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek. Ez volt az édes igazságszolgáltatás. –Gondolom, ezt kapod a kémkedésért –válaszoltam önelégülten.

Nem tűnt boldognak.

– Akarod, hogy bemenjek és kihozzam? –kérdeztem.

– Nem! F-felejtsd el! Az a kabát már halott számomra –morogta.

– Ne aggódj, majd kitisztíttatom, és visszaadom neked –mondtam, kissé bűntudatom volt, amiért kabát nélkül kell kimennie a hidegbe.

– Száraztisztítás? Inkább fertőtlenítés.

Megráztam a fejem. –Ugyanaz a szomorú, zavart tekintet van az arcodon, mint azokon az elveszett kiskutyákon, akiket meg szoktál menteni. Mondtam már, hogy itt nem vagy a saját súlycsoportodban, heteró fiú, de túl makacs vagy ahhoz, hogy hallgass rám.

Az ajkai fintorba húzódtak. –Hagyjál már, Squeaker, nem számítottam arra, hogy két férfit találok a ruhatárban kefélni. Ez váratlanul ért. Ennyi az egész.

– Szóval nem lenne baj, ha újra kinyitnád az ajtót, most, hogy már számítasz rá? –hergeltem. –Mert biztos vagyok benne, hogy Rimmer nem bánná, és hagyná, hogy nézd. Sőt, szerintem még élvezné is.

Mintha csak végszóra, hallottuk, ahogy Rimmer durva hangja beszűrődik a vékony ajtón. –Ó igen, bébi, engedd be Rimmert abba az édes kis lyukba. Baszd meg, kurvára szűk vagy.

Láttam, hogy Scott arca látványosan elsápadt.

Rimmer szavait még néhány nyögés követte, és az asztalnak a keményfapadlóhoz csapódó hangja.

– Igen, papi, ó, dugj meg! Igen! Mélyebbre! Keményebben! –kiáltotta a latin férfi. –Igen! A francba, olyan nagy vagy! Jövök már! Igeeen!!!

– Simogasd meg azt a szörnyeteget, Tino–morogta Rimmer. –Ez az! Engedd el! Baszd meg! Ez az! Ó, a francba, nézd azt a sok édes krémet.

Figyeltem, ahogy Scott néhány lépést távolodik az ajtótól, mintha csak a bentről jövő hangokat akarná elhárítani. –É-én nem megyek be oda –motyogta idegesen.

Újra elvigyorodtam. –Én megmondtam, hogy nem tudod kezelni.

Amikor nem válaszolt, folytattam. –Miért nem ismered be, Lush? Csak azért, mert ’melegpárti’ vagy, vagy bármit is gondolsz, amitől azt hiszed, hogy egy meleg testvérrel rendelkezel, még nem jelenti azt, hogy az én világomat is el tudod viselni. –Ez volt az igazság, és az egyik oka annak, hogy ennyi bosszúságot okoztam Scottnak.

– Bármivel elbírok, amid van, Squeaker–provokált.

Mindig így volt ez köztünk, egyik kihívás a másik után. Ez egy meleg/heteró, sportoló/stréber, régi vágású kötélhúzás volt, amit egyikünk sem nyerhetett meg soha. Túlságosan ellentétesek voltunk.

– Az francba, de makacs vagy, Lush. De mivel ostoba módon azt hiszed, hogy bármit elbírsz, amit én adhatok, mi lenne, ha érdekessé tennénk a dolgot?

A szavak kimondása annyi képet juttatott eszembe, Scott térdelve, Scott négykézláb, Scott segge felfelé, ahogy befogadja a farkamat, Scott csak harisnyában és csipkében... ó, bassza meg, a gondolat, hogy Scott hatalmas farkát csipke veszi körül...

– Milyen érdekesség? –kérdezte, megszakítva kedvenc fantáziámat.

Reméltem, hogy nem vette észre, hogy az ágyékomnál lévő szarv most furcsa szögben állt ki a kéjes gondolataim miatt.

– Ezer dolcsi –vágtam rá sietve, hogy a figyelmét rám irányítsa, ne pedig a farkamra.

– Kurvára komolyan beszélsz? –kérdezte, és a szemei az enyémekbefúródtak.

Bólintottam. Alacsonyabb összeget kellett volna felajánlanom, de nem aggódtam, mivel valószínűleg én voltam az egyetlen, aki tudta, hogy Scottnak nincs egy ezrese. Éppen ezért a következő szavai mélyen megráztak.

– Oké, Squeaker, benne vagyok…

 

****

---

[1]Squeaker–Nyüszögő

[2]Woodey –Merevedés

[3]Rocket – Rakéta

[4]Rimmer – orális szex mestere

[5]el polloloco– örült csirke

Második fejezet

 

-Scott Lush-

 

Fordította: Aemitt

 

Majdnem öt teljes perc telt el azóta, hogy kibontottam a ma reggel kézhez kapott csomagot. Mozdulatlanul ültem az ágyam szélén, a csomag tartalmával a kezemben, az állam aföldön landolt és a szemem tágra nyílt. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Rylan perverz kihívásként csipkés bugyit, harisnyakötőt és áttetsző harisnyát képzel el. Újra elolvastam az üzenetet, amit a csomagoláshoz csatolt, csak hogy biztos legyek benne, hogy ez nem valami vicc…

 

Lush,

 

Íme, mibe keveredett a makacs segged –szó szerint. Viseld ezeket az esküvő teljes ideje alatt, és egy ezressel gazdagabb leszel. Ilyen egyszerű...

 

Rylan

 

A neve mellé egy kacsintó mosolygós arcot tett, aminek a nyelve is kilógott, gúnyolódva rajtam.

Szemétláda. Nos, ha azt hitte, hogy néhány csipke alsónemű és egy pár harisnya elég ahhoz, hogy visszalépjek a fogadástól, akkor piszok nagyot tévedett.

Nemcsak arra az elégtételre vágytam, hogy a helyére tegyem a mindig is önelégült RylanMaddent, de tényleg nem volt ezer dolcsim, amit nélkülözhetnék.

Valójában a további esküvői kiadások révén máris egyre jobban eladósodtam, bár ezt soha nem mondtam el BJ-nekvagy Jamie-nek. Amennyire tudtam, senki sem ismerte az anyagi helyzetem részleteit, és úgy terveztem, hogy ez így is marad.

Persze a családom és a barátaim tudták, hogy korán otthagytam a főiskolát, de mindannyian azt hitték, hogy a térdsérülésem miatt, vagy mert nem voltam elég okos ahhoz, hogy megbirkózzak vele. Egyikük sem tudta, hogy egyetlen incidens és egy megkésett megvilágosodás volt az oka annak, hogy végül otthagytam az egyetemet, és ezzel elveszítettem a teljes futballösztöndíjamat.Visszatekintve valószínűleg nem ez volt az egyik legokosabb döntésem, különösen azért, mert nagyon is tisztában voltam vele, hogy vissza kell fizetnem a tandíjam felét és a kollégiumi díjakat, amelyekről fogalmam sem volt, hogy ilyen felháborítóan drágák lesznek.

A főiskola elvégzése óta eltelt három év alatt úgy dolgoztam, mint egy állat a haverom tájkert kivitelező cégénél, három másik lakótársammal osztoztam egy szűkös lakáson, és még mindig alig kerestem eleget ahhoz, hogy az adósságomból jelentős összeget törlesszek.

Szerencsére Jamie-vel és BJ-vel éltem albérlet fizetése nélkül, mióta hazatértem, hogy segítsek az esküvői teendőkkel, és már jó úton haladtam afelé, hogy újra nyereséges legyek. Mégis, ez azt jelentette, hogy most nem volt opció, hogy elveszítsek egy ezer dolláros fogadást Rylannel szemben.

Squeaker viszont nem lenne sokkal rosszabb helyzetben, ha veszítene. Hatszámjegyű állást kapott a középiskola után. Úgy tűnik, tehetséges volt abban, hogy programozási hibákat találjon a videojátékokban. A játékipar összes nagy neve az ő tehetségére támaszkodott, és egy rakás pénzt keresett, legalábbis BJ szerint, ami azt jelentette, hogy Rylan több mint eleget tudott tartalékolni ahhoz, hogy megalázzon engem.

Baszd meg! Hogy sikerült ebbe belekeverednem? Frusztráltan végigsimítottam az arcomon. Nézz szembe vele; szereted az izgalmat, hogy kihívod Rylant, vallotta be a belső hangom, bár kifelé tagadólag megráztam a fejem.

Újra megnéztem a tárgyakat, és észrevettem, hogy a bugyi nem olyan volt, mint amilyet korábban láttam, legalábbis egyik lányon sem, akit megdugtam. Csinosak, nőiesek és kicsik voltak, de határozottan nem elég kicsik egy lánynak. Kézbe vettem őket, és az ujjaim között megfeszítettem az anyagot. Elöl sokkal több hely volt, mint a normál női alsóneműben, szinte mintha ezeket úgy tervezték volna, hogy egy farkat tartsanak, aminek semmi értelme nem volt számomra.

A hátsó része azonban olyan volt, mint bármelyik másik tanga, csak egy apró zsinórdarab tartotta össze. Baszd meg! Már most el tudtam képzelni, milyen kényelmetlen érzés lenne, ha ez az apró zsinórdarab egész nap a seggem közé tapadna.

És hogy a fenébe fogom ebbe belepréselni a farkam? Gondoltam, és addig feszítettem a csipkét, ameddig csak lehetett. A bugyi lehet, hogy nagyobb volt az átlagosnál, de még mindig nem volt elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne a méretem.

A francba! Frusztráltan ledobtam őket az ágyra, és járkálni kezdtem. Tudhattam volna, hogy Rylan megalázó büntetést választ számomra.

Bármi is történt, mindig számíthattam rá, hogy a legjobb formáját hozza. Mentálisan kihívást jelentett számomra, amit a tanáraim, a barátaim, de még a családom sem tett meg soha. Mindannyian azt hitték, hogy csak a fociban vagyok jó. Valahogy úgy tűnt, Rylan tudta, hogy intellektuálisan fel tudom venni vele a versenyt, annak ellenére, hogy legtöbbször hülyegyerekként emlegetett. Tudtam, hogy az intellektusom egyszerre meglepte és örömmel töltötte el.

Hogy őszinte legyek, Rylan sem az volt, amire számítottam. Nem egy átlagos kocka. Magas, napbarnított és erős volt. Láttam az izmait azok alatt a hosszú ujjú pólószerű dolgok alatt, amiket annyira kedvelt. Ráadásul a vastag, kocka szemüvegét is lecserélte kontaktlencsére, amitől világosbarna szemei csillogtak, kiemelve sűrű, sötét hajának mély árnyalatát.Mostanság Rylan sokkal tudatosabban odafigyelt a külsejére. A haját rövidre vágva és rendezetten fésülve hordta, ami modern, szexi megjelenést kölcsönzött neki. Bevallom, sokat nőtt az eltelt évek alatt, és nem csak fizikailag. Újdonsült magabiztossága és pimaszsága még jobban vonzott Rylanhez. Sajnos nem ez volt az első alkalom, hogy kívánatosnak gondoltam, de ezzel egyáltalán nem lett könnyebb.

A középiskola utolsó évében Rylan arca kezdett beszivárogni a szexuális fantáziámba. Az ő testére gondoltam, amikor kivertem, és még az is megesett, hogy akkor, amikor egy lányt keféltem. Fantáziáim, amelyekben egy mohó, meztelen RylanMadden volt a főszereplő, mélyen felkavartak. Nem tudtam irányítani őket, ami frusztrált és tehetetlenül ért. Szexuális frusztrációmat, dühömet és zavarodottságomat Rylanon töltöttem ki, ami még nagyobb éket vert közénk.

Szörnyű időszak volt ez számomra. Nem akartam vonzódni a férfiakhoz. Láttam, milyen nehéz volt Jamie-nek, BJ-nek és még Rylannek is meleg férfiként élni a mindennapokat egy félrevezetett heteroszexuális világban. Soha nem akartam ezt. Normális akartam lenni (már ha van ilyen).

Mégis azon kaptam magam, hogy a többi srácot figyelem az öltözőben. Persze nem szemérmetlenül, csak gyors pillantásokat vetettem, hogy lássam, más farkak látványa beindít-e. Nem izgatott fel. Minden más meztelen férfitól valahogy undorodtam. Az egyetlen férfi, akire a farkam reagált, Rylan volt.

Végül is a Rylan iránti vágyam volt az oka annak, hogy lelkesen elfogadtam a teljes futballösztöndíjat, amit egy otthonomtól távoli főiskolán ajánlottak fel. Az első félévben random kurzusokkal töltöttem ki az órarendemet, semmi mással nem törődve, csak azzal, hogy Rylan és az általa bennem keltett érzések elől elmeneküljek. Térre és időre volt szükségem, hogy megértsem, milyen emberré váltam.

A távolság segített. Az évek alatt, amíg távol voltam, Rylan képei és emlékei elhalványultak. Lányokkal randiztam, de kevesebbet dugtam, mint a középiskolában. A szex már nem volt ugyanolyan vonzó. A nők sem mentálisan, sem fizikailag nem jelentettek számomra kihívást. Rövid főiskolai pályafutásom alatt távolról sem vonzódtam más férfiakhoz, és határozottan nem vonzódtam egyik szobatársamhoz vagy a barátaikhoz sem az azt követő években.

Amikor azonban hazatértem Virginiába, hogy segítsek Jamie és BJ esküvőjén, a Rylan iránti régi érzések és fantáziálások bosszúból visszatértek. Valahányszor elképzeltem Rylan pimasz mosolyát, vagy meghallottam valamelyik gúnyos megjegyzését, a farkam mindig duzzadni kezdett.

A francba. Az ágyra huppantam, a karomat a szemem elé tartottam, és megpróbáltam elhessegetni az egyre erősödő erekciót.

Mi a fene történik velem? Nem vagyok meleg. Nem vonzódom a férfiakhoz. Rylanhez viszont vonzódsz, dörmögte a belső hangom. Akarod őt. Mindig is őt akartad.

Bassza meg! Sziszegtem, utáltam a tényt, hogy a belső hangomnak igaza volt. Nem tudtam leírni, hogyan és miért akartam Rylant, mert semmi értelme nem volt, de a tényen sem tudtam változtatni. Nem mintha valaha is beismerném bárkinek. A pokolba, még magamnak is csak alig tudtam beismerni.

A farkam fájni kezdett a szűk farmerom alatt. Megmozdultam, lekaptam a telefonomat az éjjeliszekrényről, és megnéztem az időt. Szerencsére még volt néhány perc, mielőtt indulnom kellett, hogy találkozzak Rylannel a bevásárlóközpontban, hogy befejezzünk néhány utolsó pillanatban elvégzendő esküvői tanú megbízást a vőlegényeknek.

Sietve lecipzáraztam a nadrágomat, szabadjára engedve a kemény farkamat. Egyik kezemmel felvettem a megszokott gyors ritmust, amit az évek során tökéletesítettem, míg a másikkal gyengéden megsimogattam a csipkés bugyit, ami mellettem hevert az ágyon. Újra lehunytam a szemem, és elképzeltem, hogy csak a Rylan csomagjából származó bugyit és harisnyát viselem. A gondolattól a farkam még vastagabb lett a kezemben.

Kíváncsi voltam, mit tenne Rylan, ha meglátna engem úgy, ahogy a fantáziámban voltam. Vajon izgatott lenne? Undorodna? Nevetne-e a nagy, férfias sportemberen, aki női ruhába öltözött, mint egy puhány? Felállna tőle? Felizgatná, ha szaténban és csipkében látna, vagy tényleg csak az lenne a célja, hogy megalázzon?

Folytattam a simogatást, minden egyes menetnél szétterítettem az apró cseppnyi előnedvet a vastag csúcs körül. A fantáziámban Rylannak tetszett, amit látott. A farka kemény volt. Láttam, ahogy kidudorodik és sátrat ver a nadrágjában. Magához intett, én pedig mohón követtem, miközben a szemei nem tágítottak a farkamról. Amint elég közel értem, kinyújtotta a kezét, és megérintett a vékony, fehér csipkén keresztül. Csak egy apró érintés lenne, a farkam gomba alakú fejét tapogatná végig az ujjbegyeivel, de ez elég lenne.

– A francba! Ahhh! Hmmmm, ó, Istenem! –káromkodtam, és felrobbantam a kezemben a gondolatra, hogy Rylan alig ért hozzám. A farkamból sűrű, fehér sperma patakokban lövellt a csupasz hasamra és a mellkasomra. Tovább vertem a farkamat vadul, mert meg akartam nyújtani az érzéseket.

Ahogy ott feküdtem, és próbáltam levegőhöz jutni, ismét azon tűnődtem, hogyan fogom átvészelni a következő néhány napot úgy, hogy Rylan, mint Jamie tanúja, állandóan mellettem van. Frusztráltan, még mindig remegve az orgazmusom hatásától, a fürdőszoba felé vettem az irányt. Miután megmosakodtam és felhúztam a cipzárt, homlokomat ráncolva tanulmányoztam a tükörképemet. Rylan kötekedő megjegyzései a méretemről és az erőmről beszűrődtek a gondolataimba. Egyértelmű volt, hogy fizikailag nem vonzódott hozzám. Nem mintha szükségem lett volna arra, hogy elmondja, nem vagyok az esete. Láttam a képeket Rylanjátszópajtásairól a különböző közösségi oldalain az évek során.

A barátai/szeretői mind alacsonyak, sápadtak, vékonyak és tanulni vágyók voltak, más szóval a teljes fizikai ellentéteim. Ezzel sosem tudtam volna versenyezni.

Akarsz egyáltalán? Kérdezte a belső hangom.

Nem! De igen! A fenébe is, nem is tudom?

Ledobtam a kéztörlőt a pultra, felkaptam egy korábban otthagyott pólót, és kiviharzottam az ajtón, majd végigloholtama folyosón.

– Tudod mit? Bassza meg! –káromkodtam hangosan, miközben elindultam lefelé a lépcsőn.

Két nap múlva már egy ezressel több lesz a zsebemben. Talán elég lesz egy saját lakás foglalójára, távol Rylantől, gondoltam vidáman. Aztán visszatérhetnék, hogy mindent elfelejtsek vele kapcsolatban, visszatérhetnék a normális, heteroszexuális életemhez. Igen, ez ígéretesen hangzik, hazudtam magamnak, miközben elértem a legalsó lépcsőfokot.

– Talán egy kicsit lazíthatnál a B-bombákon, Scottie? –szidott egy ismerős női hang szeretetteljesen a nappali bejárata felől.

– Anya? Mit keresel itt? –kérdeztem, és egy nagy medveöleléssel átkaroltam, nem törődve azzal, hogy még mindig póló nélkül vagyok. Anyámnak mindig sikerült felvidítania. Hiányzott, amíg távol voltam. Annyi éven át csak mi ketten voltunk apa halála után, és mielőtt megtalálta volna BJ apját. Kurt jó ember volt. Nagyszerű apa, és egy igazságos és gondoskodó mostohaapa. Gyakran mosolyra fakasztotta anyámat, és úgy bánt vele, mint egy kinccsel, ami valójában volt, és ez volt minden, amit valaha is kértem tőle.

– Tulajdonképpen hozzád jöttünk –mondta, miután néhány szívdobbanásnyi ideig átölelt.

– Mi?

– Mi –erősítette meg anyám, és behúzott maga mögött a nappaliba.

Bevallom, megrázott, hogy Rylan és az anyja is ott ültek, főleg, hogy éppen befejeztem a rejszolást a róla szóló gondolatokra, és még mindig póló nélkül voltam. Kate Madden mosolyogva üdvözölt, de én túlságosan Rylanre koncentráltam ahhoz, hogy bólogatásnál többet tegyek.

Furcsa módon őt sem hagyta hidegen a jelenlétem. Az arckifejezése olyanra változott, amilyet még sosem láttam. Ha nem ismerném jobban, azt mondanám, hogy a vágy volt az arcára írva. A tekintete végigvándorolt a széles mellkasomon, a mellbimbóimon, a nyakamon, a karomon, majd lejjebb vándorolt, követve a világos szőke szőrzet vonalát, amely az ágyékom felé vezetett.

Nem számítottam rá, hogy a tekintete ilyen alaposan elnyel, és nem tudtam rávenni a testemet, hogy ne válaszoljon az értékelő tekintetére. A mellbimbóim bizseregtek, és a farkam megrándult a cipzár alatt. Figyeltem, ahogy Rylan lazán levette az egyik díszpárnát a mellette lévő ülésről, és finoman az ölébe helyezte.

A fenébe, talán mégsem volt immunis rám? Kár, hogy nem állt rendelkezésemre egy párna, hogy elfedjem a saját növekvő érdeklődésemet.

Sietve a fejemre rántottam a pólómat, és Rylan anyja felé fordítottam a figyelmemet. –Üdv, Mrs. Madden. Mi a helyzet? –kérdeztem és próbáltam lazának tűnni.

Rylan válaszolt helyette. –Úgy látszik, te sem tudtál erről a kis beavatkozásról –válaszolta szarkasztikusan.

Kate Madden a fiára pillantott. –Ez nem beavatkozás, Ry. Csak azt akarjuk, hogy minden zökkenőmentesen menjen BJ és Jamie holnapi nagy napján.

– Miért ne menne simán? –kérdeztem aggódva.

Az anyák feszült pillantásokat vetettek egymásra.

– Miattunk, te hülyegyerek–vágott vissza Rylan.

– Az ég szerelmére, Rylan–szidta meg a fiát Kate Madden.

– Most mi van? – vágott vissza.–Ez az igazság. Attól félsz, hogy jelenetet rendezünk, és tönkretesszük az esküvőt, ami a körülményekhez képest elég ésszerű feltételezés, tekintve, hogy Lush és én nem jövünk ki a legjobban egymással.

Nem tudtam megállni, hogy ne sértődjek meg a szavain. –Mi jól kijövünk egymással.

A teremben lévő másik három ember közös tekintetéből egyértelmű volt, hogy senki más nem ért egyet a kijelentésemmel.

– Mióta jövünk ki jól egymással? –vont kérdőre kihívóan Rylan.

– Mióta... nos... ööö... Oké, talán nem mindig jövünk ki egymással –vallottam be vonakodva. –De ez nem az én hibám.

– Ó, akkor az én hibám? –vágott vissza ingerülten Rylan.

Megvonogattam a vállam, és keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt. –Te vagy az, akinek problémája van velem, mert nem vagyok meleg.

Egy pillanat alatt felpattant a helyéről. –Ezt most kurvára komolyan gondolod?

Egy lépést tettem felé, a vállam hátrahúzva, a mellkasom előre tolva, harcra készen. –Mint egy szívrohamot–morogtam, még mindig nem egészen értettem, hogyan sikerült neki mindig ilyen gyorsan felbosszantania.

Rylan nem hátrált meg. Sőt közelebb lépett hozzám. Tiszteltem a bátorságát, hiszen a legtöbb pasit könnyen megfélemlítette volna a méretem, de nem ezt az új, magabiztos Rylant.

– Fiúk! Fiúk! Fiúk! –kiáltotta Kate, közénk lépve. –Mi lenne, ha mindketten eltennétek a tesztoszteron klubtagsági kártyátokat, és helyet foglalnátok? –indítványozta tréfásan, és a kanapéval szemben lévő kis szerelmi székre mutatott. Bár Kate Madden kérdésként fogalmazta meg a kijelentését, a mogorva tekintetéből egyértelmű volt, hogy nem számított ellenszegülésre.

Mindketten elhelyezkedtünk a szűk ülőhelyen, a lehető legtávolabb egymástól, bár a combjaink még mindig összeértek.

– Csak fegyverszünetet kérünk tőletek, fiúk.

– Legalább addig, amíg az esküvő véget nem ér –tette hozzá anyám, tudván, hogy irreális lenne ennél hosszabb időt kérni.

– Kérlek –könyörgött mindkét nő egyhangúan, a legjobb bántalmazott kiskutya tekintetüketöltötték magukra.

– Rendben –egyeztem bele, túlságosan könnyen befolyásolt a manipulatív szolidaritási szándékuk.

– Rendben –morogta Rylan vonakodva.

– Csodálatos –huhogta anyám, és örömében összecsapta a kezét. –Tudtam, hogy értelmes fiatalemberek vagytok. Most pedig, azt hiszem, segítene megadni a holnapi alaphangot, ha megpróbálnátok valami szépet mondani egymásról. Te kezded, Scottie.

Tudta, hogy utálom, amikor Scottie-nak szólít. Sajnos, úgy tűnt, ez sosem akadályozta meg.

– Komolyan, anya? –nyafogtam, ami inkább hangzott, egy tízéves kisfiú, mint egy huszonöt éves férfi kérdésének. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, hallottam, hogy Rylan kuncog mellettem.

Anyám arckifejezése biztosított arról, hogy nem viccel. Már rájöttem, hogy ez az egész „beavatkozás”, ahogy Rylan fogalmazott, anyám ötlete volt. Sok időt töltött terápián, miután a biológiai apám meghalt, és teljesen képzettnek tartotta magát arra, hogy szükség esetén terapeutát játsszon.

– Jól van –fújtattam másodszorra, kevesebb, mint egy percen belül. Azonban beletelt pár pillanatba, mire kitaláltam valami kedveset Rylanről, ami nem árulja el a valódi érzéseimet iránta.

– Nem is alacsony –sikerült végül megajándékoznom, meglepve a csoportot a válaszommal.

– Én bókot mondtam, Scottie!

– Micsoda? Ez egy bók volt. A legtöbb számítógépes kocka alacsony. Ő nem az –érveltem. Rylan szinte tökéletesen megfelelt a kétméteres testalkatomnak. Ez volt a másik ok, amiért nem illett bele az átlagos stréberek mintájába.

– Scott!–szidott anyám.

– Oké, oké! Csak vicceltem –többé-kevésbé –motyogtam vigyorogva, bár Rylan már nem tűnt elégedettnek. –Azt hiszem, azt kell mondanom, hogy Rylan földhözragadt egy zsenihez képest.

– Folytasd csak –biztatott anyám.

Megvonogattam a vállam, és kissé elfordultam, hogy lássam a reakcióját a szavaimra. –Vicces és magabiztos. A legtöbb okostojás túl komoly és feszült. Te nem ilyen vagy –tettem hozzá, most már közvetlenül hozzá szólva. –Próbálod meglátni a pozitívumot az emberekben, még akkor is, ha nem érdemlik meg, ami nem mindig könnyű.

Megfigyeltem a halvány pírt, amely Rylan arcán szétterült, és ettől még vonzóbbnak tűnt. Az ajkán megjelenő ritka mosoly láttán rájöttem, hogy fennállt a veszélye annak, hogy elárulom a valódi érzéseimet.

– Ennyi –tettem hozzá egy vállrándítással, és igyekeztem lazának tűnni.

– Látod, nem is volt olyan nehéz, ugye? –mondta anyám.

Követtem Rylan korábbi példáját, és az egyik díszpárna után nyúltam, az ölembe helyezve. Nem volt szükségem arra, hogy Kate vagy anyám észrevegye, milyen hatással volt rám Rylan reakciója.

– Most te jössz, Rylan–biztatta anyukám, Helen.

Velem ellentétben neki nem kellett gondolkodnia, mielőtt válaszolt volna. –Ő egy jó testvér –mondta Rylan azonnal.

Amikor kijelentését három kíváncsi arc fogadta, folytatta.

– Nem mindig a legélesebb szerszám a fészerben, de...

– Ry–figyelmeztette az anyja.

Megfordult, hogy egyenesen rám nézzen. –Volt merszed eljönni péntek este, amikor a legtöbb más heteró srác nem jött volna el. BJ-ért jöttél el, mert jó testvér vagy. Mindig kiálltál mellette és Jamie mellett is. Ez üdítő érzés.

Csak elképzelni tudtam, hogy az arcom ugyanolyan vörös volt, mint Rylané az előbb. Igaza volt azonban, az egyetlen ok, amiért a legénybúcsún voltam, az BJ volt. Azt akartam, hogy az esküvője zökkenőmentesen menjen. Ez azt jelentette, hogy el kellett kerülnöm minden felesleges vitát vagy bűntudatot, amiért valami balul sült el Jamie legénybúcsúján.

– Ők családtagok –válaszoltam őszintén Rylan kijelentésére.

Nem tudnám jobban szeretni BJ-t, ha a édestestvérem lenne sem. Olyan kapcsolat volt köztünk, ami az igazi testvérek között sem gyakran fordul elő. A pokolba is, még azt is sejtette, hogy érzéseim vannak Rylan iránt. Hogy hogyan jött rá erre az információra, az rejtély volt számomra, mivel soha nem szóltam egy szót sem. Szerencsére BJ, mint igazi testvér, nem erőltette, hogy többet osszak meg velem, mint amennyit akartam. Egyszerűen megvonta a vállát, és tudatta velem, hogy mindig ott lesz mellettem, ha beszélgetni akarok, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a vőlegénye testvére iránti érzéseimről kell beszélnem. Jamie ugyanolyan támogató volt, mint BJ. Olyan volt, mint egy második nagy testvér. Egy család voltak, semmi kétség.

– Te is olyan vagy, mint egy családtag, Squeaker,egy furcsa, diszfunkcionális módon –tettem hozzá. –Vagy legalábbis az esküvő után az leszel.

– Ó, ez olyan édes –áradozott Kate Madden, és gyengéden megszorította anyám kezét.

– Nyugi, anya. Nem kéri meg a kezem, vagy ilyesmi –jelentette ki Rylan, elkeseredve a nők viselkedésén.

– Oké, oké, rendben. Csak egy kicsit túlérzékenyek vagyunk a nagy nap miatt –válaszolta Kate.–Azt szeretnénk, ha az esküvő után ezekre a jó dolgokra koncentrálnátok egymással kapcsolatban, és minden rendben lesz.

Nyilvánvaló volt, hogy az anyukák magabiztosabbak voltak a tervükkel kapcsolatban, mint Rylan és én. Mi azonban belementünk a játékba, bólogattunk és ölelést váltottunk az anyukákkal, mielőtt a nők végül elmentek, hogy megcsináltassák a körmeiket a nagy napra.

 

****

 

-Rylan, avagy más néven Squeaker-

 

Miután a kotnyeles anyukáink útra keltek, Scott felállt, és az ajtó felé indult. –Jobb, ha indulunk. Már csak egy óra van hátra a pláza zárásáig – figyelmeztetett.

– Nem szükséges. Már ma reggel megvettem a maradék cuccokat az esküvőre –világosítottam fel.

– Tényleg?

– Gondoltam, hogy fáradt leszel az egész napos munka után. A következő projektem még egy darabig nem lesz esedékes, úgyhogy nem volt nagy dolog kivenni a délelőttöt, és befejezni.

– Biztos vagy benne, hogy minden megvan?

A nyitott folyosó felé mutattam. –Minden, ami a listán volt. Minden a konyhában van, ha nem hiszel nekem.

Scott megtalálta az esküvői kellékek halmát a kis, kerek konyhaasztalon, ahol hagytam őket. Miközben a szatyrok és dobozok között kotorászott, átnézte a vőlegényektől kapott lista saját példányát.

– Gyűrűhordozó párna?

– Megvan.

– Asztaldíszek a virágostól?

– Igen.

– Programok a nyomdából?

– Kész.

– Mi van a repülőjegyekkel?

– Két első osztályú jegy Amszterdamba, tessék –mondtam, felvettem a jegyeket tartalmazó borítékot, és Scott felé intettem.

Elkapta tőlem, és alaposan megvizsgálta a tartalmát. –Mi a fenéért választják Hollandiát a Karib-tenger helyett?

Megvonogattam a vállamat. –Nem hallottad még azt a mondást, hogy Amszterdamban bármit meg lehet tenni?

– Akkor oda mennél nászútra, Squeaker?

Vigyorogtam. –Nem áll szándékomban megnősülni –hazudtam. –De ha mégis, azt hiszem, Disneylandet választanám.

Scott nevetésben tört ki a vallomásomon. –Tényleg? Disneylandet? Ez annyira közhelyes.

– Mi a fenét akar ez jelenteni?

– Azt jelenti, hogy ha közelről akarsz találkozni Csingilinggel, nem tudsz csak egy tükörbe nézni, és megspórolni a pénzt? –kérdezte Scott.

Alig öt perc telt el a fegyverszünetünkből, és máris veszekedtünk. –Hadd találjam ki, a nászútra a SuperBowlra vinnéd a feleséged? –vágtam vissza.

– Sokkal jobb lenne, mint Disneyland. Nem mintha tervezném, hogy megnősülök, de a következő vakációmra mindenképpen Írországba megyek.

Most rajtam volt a sor, hogy nevetésben törjek ki.

– Mi a fene bajod van Írországgal? –kérdezte védekezően Scott.

– Ugye tudod, hogy ott minden kibaszott nap esik az eső? –kérdeztem.

– És? Az eső miatt olyan zöld és gyönyörű.

– Láttam a hajadat a ködben és az esőben, Lush. A következő nyaralásodon nem fogsz ír puncit kapni, úgy fogsz kinézni, mint egy göndör, szőke uszkár.

– Baszódj meg, Squeaker.

– Vau, vau –incselkedtem vele.

– Istenem, alig várom, hogy vége legyen ennek az esküvőnek –morogta, miközben az utolsó megmaradt tasakban kotorászott.

A kezem drámaian a mellkasomra szorítottam. –Jaj. Összetöröd a szívem, Lush.

– Neked nincs is –viszonozta, miközben komolyan kereste a listáján fennmaradt utolsó tárgyat. –Hol van a tortadísz? Nem találom? A pék reggelre várja a galériában –tette hozzá.

– Itt van –lehúztam a fedelet a kis, négyzet alakú dobozról, amelyben két szmokingos, a testvéreink képmására készült, egyedi készítésű, formázott alkotás volt.

– Miért térdel BJ? –Scott zihált.

Megvonogattam a vállamat. –Gondolom azért, mert ő kérte meg a kezét.

– De... ez... úgy néz ki, mintha leszopná Jamie-t, az isten szerelmére!

Kivettem a figurát a dobozból, és most először alaposan szemügyre vettem. Scottnak igaza volt. A figurák nagyon közel voltak egymáshoz, BJ arca szinte belesimult Jamie nadrágjának elejébe. Ráadásul BJ kinyújtott kezeinek elhelyezkedése alapján könnyen össze lehetett volna téveszteni egy férfi ágyékával. Közelről megfejthető volt az alak, azonban távolról tényleg úgy tűnt, hogy Jamie-t éppen a leendő vőlegénye szolgálja ki.

Hát igen, most már nem sokat tehettünk ez ügyben. –Talán szándékosan csinálták így? –vetettem fel.

– Mi a faszért csinálná ezt bárki is szándékosan?

– Sosem tudhatod, talán Jamie-nek kellett egy kis extra meggyőzés, hogy igent mondjon. Ami azt illeti, szerintem egy szopásnak kötelezőnek kellene lennie minden házassági ajánlathoz, amit egy BJ nevű férfi tesz.

– Hát persze, hogy így gondolod –gúnyolódott Scott szarkasztikusan.

– Nyugi, Lush. Senkit sem fog érdekelni. Miért nem ismered be, hogy nem vagy a saját ligádban ezzel az egész melegházasság dologgal? –kérdeztem, amikor észrevettem, hogy Scott alaposan elpirult az asztalon lévő vadonatúj, sokszínű análdugókból álló doboz láttán. Ezek a legénybúcsúból megmaradt ajándékok voltak, amiket azért hoztam, hogy visszaadjam Jamie-nek.

– Csak miután te beismered, hogy alábecsülsz engem.

– Talán –egyeztem bele. –De ezt ugye sosem fogjuk megtudni, most, hogy a fogadásnak vége?

– Valóban? –kérdezte meglepődve.

– Hallottad az anyukáinkat, holnap normálisan kell viselkednünk –válaszoltam.

– Hát, nem tervezem, hogy elmondom nekik a fogadást, és jól elleszünk, és még nyerhetek is –hangsúlyozta Scott hajthatatlanul.

Először kérdőjeleztem meg, hogy mi volt az igazi oka annak, hogy hajlandó volt fogadni olyan pénzzel, amivel nyilvánvalóan nem rendelkezett, csak azért, hogy bizonyítsa a dolgot.

Valószínűleg én voltam az egyetlen Scotthoz közel álló ember, aki felismerte, hogy anyagi gondokkal küzd. Nem mintha ezt az információt megosztotta volna velem. Én azonban észrevettem olyan apró jeleket, amelyek felett mások elsiklottak, például azt, hogy Scottnak nem volt hitelkártyája; a mobiltelefonja szörnyen elavult volt; nem használta az autóját, hacsak nem volt feltétlenül szükséges; és a levelei jó része egy helyi behajtócégtől érkezett. Felismertem a cég feladócímét és a logójukat több Scottnak címzett borítékon, amikor meglátogattam Jamie-t és BJ-t. A párocska valószínűleg azt hitte, hogy a levelek levélszemétnek számítanak, de én a főiskolán programozási munkát végeztem ennek a bizonyos szervezetnek, és tisztában voltam vele.

A gyomromban bűntudat alakult ki. –Scott, ha szükséged van a pénzre, én...

– Ez arról szól, hogy egyszer és mindenkorra elhallgattassalak, Squeaker, semmi több –szakított félbe.

Éberen figyeltem, hátha meglátom valami jelét annak, hogy hazudik, de nem láttam. –Rendben. Ahogy én látom, ez számomra mindenképpen győzelem, bármi is legyen a végeredmény. –Figyelmen kívül hagytam a lelkiismeretem figyelmeztető csengőjét, ami a fejemben csengett. A vágy, hogy Scott Lush csipkével borított édes fenekét lássam, könnyedén felülírta a bűntudat minden lappangó érzését.

– Oké, szóval még mindig áll a dolog –erősítette meg.

– Majd holnap meglátjuk, hogy vergődsz, Lush–kiáltottam a vállam fölött, miközben felkaptam a kabátomat, és az ajtó felé indultam.

– Álmaidban, Squeaker–kiáltott vissza.

Határozottan, motyogtam az orrom alatt.

Scott nem tudhatta, mennyire voltak helytállóak a szavai. Az utóbbi időben nem telt el olyan éjszaka, hogy ne arról álmodtam volna, hogy meztelenül fekszik az ágyamban, rám mosolyog a gyönyörű zöld szemeivel, és könyörög, hogy tegyek a testével bármit, amit csak akarok.

Holnapután új képekkel bővülnének az éjszakai fantáziáim, olyan képekkel Scott Lushról, ahol csak nejlonharisnyát és csipkés tangabugyit visel.

A fenébe, mi a fenét gondoltam?

 

****