3.-4. Fejezet

 

Harmadik fejezet

-Scott-

 

Fordította: Aemitt

 

Lassan kívül-belül megsültem, és mindezt csak néhány hivalkodó, bűbájos felvétel kedvéért. A galéria kis fülkéjében lévő meleg, erős fényeket a műalkotások maximális expozíciójára tervezték, nem pedig egy tucatnyi testes tanú és vendég háttereként, akik a tökéletes esküvői csoportképhez pózolnak.

A harmadik ismétlés után megállapítottam, hogy az esküvői fotós a Sátán ivadéka. Az ember azt hinné, hogy tudja, milyen kibaszottul elviselhetetlenül forró a nejlonharisnya, ha szmokingnadrág alatt viselik, de nyilvánvalóan fogalma sem volt róla. Miért is tudta volna? Senki sem sejtette, hogy női fehérneműt hordok a hivatalos ruhám alatt, senki, kivéve Rylant, aki mögöttem állt, és a teste több hőt bocsátott ki, mint egy napkitörés.

Ó, Istenem. Szó szerint éreztem, ahogy a szmokingkabátom alatt izzadsággyöngyök kezdenek képződni. Amikor kényelmetlenül megmoccantam a lábamon, hallottam Rylan kuncogását a vállam fölött, és csalódottan összeszorítottam a fogaimat. Egész nap önelégülten vigyorgott és célzottan az ágyékomat bámulta. Az esküvői fogadás még el sem kezdődött, és komolyan fontolgattam, hogy lefújom az egész fogadást. Csak ennyit bírtam elviselni.

Meglepő módon nem a csipkés bugyi volt a probléma, bár ahogy megjósoltam, a farkam alig fért bele, és a tanga iszonyatosan felcsúszott a seggembe. Viszont a harisnya volt az, ami a szívás volt. Mielőtt belementem volna a fogadásba, nem gondoltam arra, hogy fullasztó nejlon fölött kell viselnem a nadrágot, a zoknit és a cipőt. A kombináció olyan volt, mintha szaunában lett volna a lábam.

– Rylan, te zaklatod a kisöcsémet? –kérdezte BJ, miután észrevette a másik tanú vigyorát.

– Az lehetetlen, hiszen az öcsikéden nincs semmi kicsi –válaszolta Rylan szarkasztikusan.

A megjegyzése visszaterelte a figyelmemet a farkamra, amitől felnyögtem.

– Jól vagy, Scott? Úgy nézel ki... –BJ szünetet tartott, próbálta megtalálni a megfelelő szót. –Nem is tudom... kényelmetlenül?

Rylan most már hangosan kuncogott mögöttem.

Egy gyors könyökölés a bordáiba elhallgattatta. –Jól vagyok. Csak nagyon meleg van ezek alatt a fények alatt.

Mintha érezte volna, hogy bármelyik pillanatban elájulhatok, BJ a fotóshoz és a fotózásra összegyűlt násznép tömegéhez fordult. –Tartsunk egy kis szünetet, srácok.

A több, mint egy tucat férfi majdnem olyan megkönnyebbültnek tűnt, mint én, és gyorsan elindultak a bárpult felé. –Kösz –mondtam BJ-nek.

– Nem probléma. Van egy kis raktárhelyiség, amit Kirk klimatizáltan tart a „remekműveinek”. A folyosó végén és a lépcsőn felfelé. Miért nem mész fel oda pár percre, amíg lehűlsz? –javasolta BJ.

Az esküvői fogadást BJ egyik legközelebbi barátjának Kirknek a művészeti galériájában tartották. Az esemény idejére bezárták a mindennapi üzemelés alól, de a főszint máris zsúfolásig megtelt esküvői vendégekkel. Hálás voltam a javaslatáért, hogy néhány percet egyedül tölthessek.

– Köszönöm –mondtam újra, és megszorítottam a bátyám vállát.

 

****

 

Kirk légkondicionált helyisége inkább egy nagy, sötét szekrényre hasonlított, tele festékesdobozokkal, vödrökkel, rongyokkal, ecsetekkel, agyaggal és néhány letakart vászonnal, amelyekről csak feltételezni tudtam, hogy azok a „remekművek”, amelyekre BJ utalt. Én azonban nem panaszkodtam. A szoba hűvös és csendes volt, amire igazán szükségem volt. Nos, ez, és egy kis lélegzetvételnyi hely a farkamnak.

Levettem a cipőmet, és élveztem, ahogy a hűvös betonpadló a forró lábamhoz simul. Ha le tudnám venni a harisnyát, nem lenne semmi bajom, gondoltam, miközben tovább sétáltam a kis helyiségben. Minden egyes lépésnél éreztem, ahogy az alsóneműm hátulján lévő apró zsinór magasan a seggembe csúszik, és a farkam fájdalmasan dörzsölődik az ágyékomnál lévő szűk csipkéhez. Ekkor már tudtam, hogy nem fogom kibírni az éjszakát, nem úgy, hogy a félkemény farkam a csipkebörtönébe van zárva.

Sokat segítene, ha Rylan nem nézne ki olyan jól a szmokingjában, ha nem állna olyan közel hozzám a képeken, és ha a kölnije illata nem lebegne folyamatosan körülöttem.

Függetlenül a kellemetlenségemtől, nem állt szándékomban elveszíteni a fogadást. Ezért kevesebb mint két nap alatt másodszorra is lecipzáraztam a nadrágomat, és Rylan gondolataival a fejemben hagytam, hogy a farkam elszabaduljon. Hangos sóhaj hagyta el az ajkaimat, és visszhangzott a szobában az érzésre, hogy végre kiszabadultam.

Kesztyűs kezemet a farkam köré kulcsolni erotikus élmény volt. A fehér szaténkesztyű kötelező tartozéka volt minden tanúnak. A hűvös, csúszós textúra olyan érzés volt túlhevült bőrömnek, mint egy szerelmes csók. Behunyt szemmel elképzeltem Rylan ajkait rajtam, a nyelvének forró nedvességét, ahogy végigsiklik a vastag csúcsomon.

Lenéztem, és félrekaptam az ingem hosszú szegélyét, hogy tökéletes rálátást biztosítsak a csipke alsóneműre, amely még mindig a golyóimat bújtatta. Elbűvölten figyeltem, ahogy a farkam lekerekített, rózsaszínű csúcsa minden egyes simításnál átdöfi a kesztyűs kezemet. A fenébe, ez a látvány közel sodort a beteljesülés határához. Sosem gondoltam volna, hogy a farkam ilyen dögös tud lenni csipkével körülvéve.

Rylan erre gondolt? Ez volt az ő perverziója? Ha igen, akkor értettem a varázsát.

Újra felnyögtem, és fokoztam az érintések ütemét. Már nem sokáig tartott volna, amíg az orgazmusom elragad. Kinyitottam a szemem, papírtörlő után kutatva a félhomályos szobában, hogy felkészüljek a kielégülésre. Egy alig hallható sziszegés balra tőlem felkeltette a figyelmemet. A fejem a hang irányába fordult, hogy megpillantsak egy önelégült RylanMaddent, aki az ajtóban állt, és engem figyelt.

– Miattam ne hagyd abba –mondta rekedten, és lenézett, hogy megpróbálja megpillantani a selyembe burkolt farkamat.

– Jézusom, baszd meg! –sziszegtem, azonnal elfordultam, és eltakartam magam az ingem szegélyével. Szerencsére elég hosszú volt ahhoz, hogy eltakarja az ágyékomat és a kezemet, amely még mindig az erekcióban lévő farkamat tartotta. Az is segített, hogy nem volt időm leengedni a nadrágomat, ami biztosította, hogy Rylan még a hátam mögött állva sem láthatott sokat.

– Mi a faszt keresel itt, Rylan? –morogtam, zavartan, dühösen és még mindig nagyon felizgultan.

– Ugyanezt kérdezhetném tőled is, Lush, de elég gyorsan rájöttem.

– Ó, istenem –nyögtem, és egyre távolabb fordultam tőle.

– Kell egy kis segítség ebben? –ajánlotta fel önelégülten.

Fogalma sem volt róla, milyen hatással volt ez az öt rövidke szó a farkamra, ami már így is csordultig tele volt.

– Baszódj meg, Squeaker–mondtam.

– Kemény a ma este, ugye, Lush. Vajon miért lehet ez?

– Te egy szadista seggfej vagy.

– Hé, te voltál az, aki ezt az egészet elkezdte.

– Nem én voltam.

– Ami azt illeti, igen, vagy felfrissítsem a memóriádat?

A vállam fölött rámeredtem. –Amire most szükségem van, az egy kis magánélet és egy kis lélegzetvételnyi idő. Ezek a kínzóeszközök, amiket kiválasztottál, elzárják a keringésemet.

A kijelentésem nem volt teljesen igaz. Az alsónemű viszonylag jól illeszkedett volna, ha nem lett volna az átlagosnál nagyobb méretem és a begerjedt állapotom.

– Szóval mégis felvetted őket? Egész nap ezen tűnődtem –válaszolta.

Az esküvő előtt a testvéreinket külön választottuk, a szertartás alatt tanúként álltunk fel, és a fogadáson pózoltunk a képekhez, Rylan és én nem sok időt töltöttünk négyszemközt, egészen mostanáig.

Gúnyolódtam a megjegyzésén. –Ezer dollárról van szó. Tudtad, hogy viselni fogom, Squeaker.

– Lássuk csak. –Intett, hogy forduljak meg.

– Baszd meg, nem!

– Honnan tudhatnám, hogy nem hazudsz, ha nem láthatom a saját szememmel?

Tudnia kellett, hogy betartottam az alku rám eső részét. Egész délután látta, hogy mennyire vergődöm.

– Ó, értem már. Attól félsz, hogy végre rájövök, hogy a gimnáziumi pletykák Lush hatalmas farkáról csak hazugságok voltak. Erről van szó? –hergelt.

– Nagyon jól tudod, hogy rajtam van, Rylan–válaszoltam, percről percre izgatottabbá válva. Mivel a farkam még mindig kemény volt, nem tudtam visszadugni a nadrágomba, és esély sem volt arra, hogy az erekcióm egyhamar elmúljon, miközben Rylan szorosan mögöttem állt.

– Akkor feladod, Lush? Mert ahogy én látom, két választásod van: vagy megmutatod, mit rejtegetsz ott, vagy felhúzod a cipzárad, és tartozol nekem egy ezressel. Akárhogy is, de gyorsan kell cselekedned. Már csak öt perced van, mielőtt a bátyád kiküldi a keresőcsapatot. Valószínűleg már most csodálkozik, hogy miért nem jöttem még vissza.

Rylan sarokba szorított, és az önelégült hangjából ítélve pontosan tudta, mit csinál. Sajnos a lehetőségeim korlátozottak voltak. Önként mentem bele ebbe a hülye fogadásba, és nem volt ésszerűtlen, hogy bizonyítékot akart a megállapodásom betartásáról, mielőtt ezer dollárt fizetett volna ki. Ez azonban még mindig nem tette könnyebbé, hogy megmutassam Rylannek a farkamat.

Nem azért, mert bármi szégyellnivalóm lett volna a méretem miatt. A gimnáziumi pletykák igazak voltak, mind igazak, és kissé kielégítő lenne megerősíteni őket Rylan számára. Viszont a farkam megmutatása neki egészen más volt, mint meztelenül parádézni tucatnyi férfi előtt az öltözőben egy focimeccs után. Először is, nem vonzódtam az öltözőben lévő többi sportolóhoz, másodszor pedig még soha nem kellett megmutatnom a merevedésemet, miközben női csipkés bugyiba volt zárva.

Sajnos nem engedhettem meg magamnak, hogy visszautasítsam a kérését. Megacéloztam a vállaimat, a vékony csipke anyagából a lehető legtöbbet a farkamra húztam, és lassan Rylan felé fordultam. Felizgatott állapotom miatt a farkam feje kilógott a bugyi rugalmas derékszíjából. Ebben a sötét szobában elég nehéz volt látni Rylan reakcióját, de érezhetően nyilvánvaló volt, hogy a szemei az ágyékomra szegeződnek. Mély levegőt vettem, és visszatartottam, miközben felhúztam az ingemszegélyét, hogy jól megnézhesse, amiért később végül egy ezrest fizet majd.

Valószínűleg csak elképzeltem Rylan zihálását és a légzésének gyors változását, különösen, hogy a saját pulzusom is a fülemben dobolt.

Néhány másodperc több mint elég volt ahhoz, hogy megerősítse, hogy betartottam az alku rám eső részét. Így, amikor Rylan értékelését nem követte egyetlen fanyalgó megjegyzés sem, hagytam, hogy az ingem szegélye visszahulljon a helyére. Mivel a kíváncsiságát kielégítette, biztos voltam benne, hogy már megy is tovább.

Ehelyett Rylan a mutatóujját lefelé fordította és körbe forgatta. –Most hátulról is –követelte.

– Felejtsd el. Nem kell látnod a seggemet, perverz –válaszoltam, megdöbbenve a kérésén.

– Honnan tudjam, hogy nem cserélted ki a bugyimat egy kényelmesebbre? –kérdezte Rylan.

– Bugyi?

– Férfi bugyi –tisztázta.

Megráztam a fejem, nem is akartam megkérdőjelezni, hogy ez egy valódi szó-e, bár megmagyarázta az átlagosnál nagyobb méretű alsóneműt. –Honnan a pokolból szereznék egy kibaszott férfibugyit? –vágtam vissza.

– Nem tudod? Talán azon a varázslatos helyen, amit internetnek hívnak, és amit úgy tűnik, olyan jól ismersz? Én semmit sem mondanék el, Lush.

– Kurvára utállak –morogtam, miközben ismét hátat fordítottam neki. Lassan leeresztettem a nadrágomat. A szoba hűvös levegője végigsöpört a szabadon hagyott fenekemen. Fejben öt Mississippiig számoltam, mielőtt visszarángattam.

– Most boldog vagy? –kérdeztem.

– Mint egy kövér ember a büfében –motyogta, bár ökölbe szorult a keze, és a legkevésbé sem tűnt boldognak. –Most húzd fel a cipzárt, hogy visszaindulhassunk.

Lehetetlen.

A farkam még mindig kőkemény volt, talán még keményebb, mint azelőtt, hogy felfedtem magam Rylan előtt. Kizárt dolog volt, hogy fel tudtam volna húzni a nadrágom cipzárját anélkül, hogy komoly sérülést okoztam volna.

– Én, én nem bírom –motyogtam.

– Jobb lenne –figyelmeztetett. –Túl sok meleg pasi van, aki bármelyik percben ölni tudna, hogy besétáljon ide. Hacsak titokban nem ebben reménykedsz, Lush?

– A pokolba is, dehogy! Ne aggódj, pár perc múlva követlek lefelé, oké? –tettem hozzá, remélve, hogy megnyugtatom.

– Nem, mi most visszamegyünk.

– Baszd meg, Squeaker. Túl kemény vagyok ahhoz, hogy beleférjek a nadrágomba –vallottam be egyszerre frusztráltan és zavartan. –Szóval megadod a szükséges egyedüllétet,vagy különben semmi reményünk nem lesz arra, hogy az esküvői képek ma elkészüljenek.

Elakadt a szava, tekintete fel-alá járt a testemen. Több szívdobbanás kellett hozzá, de miután a kijelentésem miatti kezdeti döbbenete elmúlt, megragadta az ajtó kilincsét, és kikukucskált a folyosóra. –Három perced van, Lush. Használd ki –tanácsolta, és még egyszer utoljára visszanézett rám, mielőtt elindult kifelé, becsukva maga mögött az ajtót.

Nagyobb kihívást vártam tőle, és hálás voltam a kegyelemért. Szerencsére Rylan testemen lévő tekintetének emléke kizárólag arra volt elég, hogy elvégezzem a munkát. Kevesebb mint két perc múlva már szépen és összeszedetten el voltam csomagolva.

Amikor kiléptem a kis szobából, Rylant odakint találtam, az ajtót őrizve.

– Jól vagy? –kérdeztem, és csodálkoztam, hogy miért tűnik dühösnek.

– Kurvára mesésen. Csak menjünk vissza –morogta, és előttem elviharzott a folyosón.

Bár a raktárszerű szekrénybe tett kitérőm után sokkal lazábbnak, szabadabbnak és nyugodtabbnak éreztem magam, még mindig végig kellett csinálnom az esküvő hátralévő részét, hogy megnyerjem a fogadást.

Pokolian hosszú éjszaka lesz, gondoltam, miközben Rylan nyomában haladtam, és éreztem, hogy a tangám ismét becsúszik a seggembe.

 

****

Negyedik fejezet

-Rylan-

 

Fordította: Aemitt

 

A látványra, hogy Scott Lush hatalmas, vastag, merev farkát csipke rétegek veszik körül, semmi sem tudott volna felkészíteni. Nem is beszélve a tökéletes kerek, izmos fenekéről, amelyet az az aprócska fogselyemdarab kettészelt. Szinte lehetetlen volt úgy tenni, mintha a férfiasságának látványa nem hatott volna rám. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, kénytelen voltam lazán várakozni odakint a folyosón, és hallgatni a halk örömnyögéseit, miközben kiverte.

Bassza meg! Így fogok meghalni, elkékült golyókkal, a bátyám esküvőjének éjszakáján, és még mindig tartozom Scott Lushnak ezer dollárral, gondoltam magamban. Milyen tragikus.

Ennek az esküvőnek kiváló alkalomnak kellett volna lennie néhány cuki segg felszedésére, mert az esküvők mind ilyen helyek. De bármennyire is nehéz volt beismernem, az egyetlen cuki segg, amire azóta vágytam, hogy visszatért a városba, Scotté volt.

Baszd meg! Megint káromkodtam. Mi a fenét gondoltam, amikor harisnyát és bugyit adtam neki?

Mentségemre legyen mondva, tényleg azt gondoltam, hogy Lush csipkében nevetségesen nézne ki, túl hatalmas, tömzsi és túlságosan férfias lenne. Sajnos, főleg számomra, semmi sem állt távolabb az igazságtól. A fehérnemű kemény, fehér csipkéje tökéletes kontrasztot alkotott Scott enyhén napbarnított bőrével, lágyítva a férfias mivoltán, és sebezhetővé téve őt.

Évek óta ostoba módon azt hittem, hogy a harisnyás és csipkés férfiak iránti vonzalmam a dominancia és az irányítás iránti titkos vágyamból fakad. Ma este azonban Scottot látva tudtam az igazságot. A csipke és a harisnya semmit sem von le a férfiasságából és erejéből, hanem éppen ellenkezőleg, még inkább növelte a magabiztosságát. Scott még csipkében is olyan erő volt, amivel számolni kellett. Semmi sem izgatott még fel jobban. Életem végéig bámulhatnám így, és boldogan halhatnék meg. Kár, hogy erre soha többé nem lesz lehetőségem.

A vacsora és a köszöntők alatt elterelődött a figyelmem, Scott képei kísértettek abban a kis raktárhelyiségben. Csak akkor tudtam igazán koncentrálni, amikor Jamie és BJ felállt beszélni. Az egymás iránti őszinte szeretetükről szóló szavaiktól még melankolikusabbá váltam, ami nem tett jót az amúgy is labilis állapotomnak.

El kellett ismernem, hogy BJ beszéde meglepően megható volt, különösen, mivel a pár közül ő volt a kevésbé érzelmes. Nemcsak BJ szavai, hanem az is, ahogyan a bátyámra nézett, amikor elmondta a fogadalmát, gondoskodott arról, hogy utána egy szem se maradjon szárazon a teremben.

BJ rövid érzelmes történetet osztott meg közös életükről. Azzal kezdte, hogy már az első dámajátékuk óta tudta, hogy őt és Jamie-t egymásnak teremtette a sors. BJ beszélt édesanyja halálának éjszakájáról, amikor Jamie először átölelte és vigasztalta őt. Újra átélte az első kínos csókjukat a hátsó udvari hintán, ami után később mind az idegességtől, mind az izgalomtól elhányta magát. BJ az egész közönséget megröhögtette, miután elmondta, milyen őrült bohóckodásba keveredett Jamie az évek során. Szeretettel beszélt Jamie impulzivitásáról, és azt kívánta, hogy férje soha ne veszítse el gyermeki lelkesedését minden iránt, mert ez akadályozza meg, hogy BJ mogorva öreg lélekké váljon.

Az igazi könnyeket fakasztó pillanat azonban az volt, amikor BJ Jamie-re nézett, és megköszönte neki nemcsak azt, hogy a legjobb barátja, hanem azt is, hogy volt bátorsága szeretni őt. Megosztotta velünk, hogy mennyit jelentett neki, hogy Jamie soha egyetlen egyszer sem kérte tőle, hogy legyen több annál az embernél, aki. Aztán BJ végignézett a tömegen, és azt kívánta, hogy mindannyian találjunk valakit, akit olyan mélyen szerethetünk, mint ahogy ő szerette Jamie-t. Szavai erőteljesnek hatottak, különösen egy meleg férfiakkal és nőkkel teli teremben. Mindannyian felálltunk és éljeneztünk, koccintottunk, és krémszínű, vászonszalvétába törölgettük a szemünket, még Scott is megtörölte egy-két alkalommal a szemét.

A beszédek után a bárba mentem, gondoltam, hogy a whiskey lesz az üdvözítő megváltás a ma esti Scottra vonatkozó gondolataimtól, de hiábavaló volt az erőfeszítés. Valahányszor ránéztem, elképzeltem a csipkében ringatózó óriási farkát, és felidéztem az apró kis nyögéseket, amelyeket az ajtón keresztül hallottam, amikor elélvezett, és a farkam mérete a kétszeresére nőtt.

Baszd meg!

Az egyetlen vigaszom az volt, hogy Scott az éjszaka előrehaladtával egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Már nem is számoltam, hányszor ment ki a mosdóba. A kellemetlenségétől legalább egy kicsit bűntudatot kellett volna éreznem, de nem így történt. Csak kanosnak és frusztráltnak éreztem magam.

Azt is észrevettem, hogy Scott egész este egy csepp alkoholt sem ivott. Ez is emlékeztetett arra, hogy mennyire különbözőek vagyunk. Abból, amit Scott múltjáról tudtam, az apja súlyos alkoholfogyasztása okozta végül a halálát, nem mintha Scott valaha is megosztott volna velem bármi ilyesmit. Minden információt Scott múltjáról BJ-től vagy Jamie-től tudtam meg. BJ szerint Scott és az anyja pokolian sok szóbeli bántalmazást éltek át az apja utolsó éveiben. Gondoltam, ez volt az oka annak, hogy Scottot sosem láttam inni, még akkor sem, amikor a többi végzős gimnazista a hamis igazolványaikkal bulizott.

Ahogy telt az este, és az ünnepség kezdett lecsengeni, tudtam, hogy itt az ideje, hogy mindkettőnket megszabadítsam a szenvedésünktől. Scott egyedül állt kint a teraszon, amikor megtaláltam, a fenekét a díszes fémkorlátnak támasztva. Minden szándékom az volt, hogy vereséget szenvedve meghajolok és elmegyek. Abban a pillanatban azonban, ahogy belenéztem a mélyzöld szemébe, tudtam, hogy nem engedhetem el anélkül, hogy még egyszer utoljára megnézzem, amiért fizettem.

Odasétáltam hozzá, a szemei óvatosan követtek, amíg meg nem álltam, alig néhány centiméter választotta el a testünket. Egyikünk sem szólalt meg, nem akartam megzavarni a pillanatnyi fegyverszünetet, ami úgy tűnt, hogy körülöttünk lebeg.

Bátran kinyújtottam a kezem, és megérintettem az övcsatját.

– M-mit csinálsz? –sziszegte lélegzetvisszafojtva.

A whiskey megadta a bátorságot, amire szükségem volt, hogy folytassam. –Csak ellenőrzöm –válaszoltam, ujjaimat a nadrágja derékszíjába akasztottam, és elhúztam a testétől. Szerencsére a szemem már eléggé alkalmazkodott a sötétséghez ahhoz, hogy észrevegyem, hogy a férfiasságát még mindig szorosan körülöleli a csipke.

Scott mereven tartotta a testét, alig lélegzett, miközben én megragadtam ezt az utolsó alkalmat, hogy jóllakottan nézzek körül.

– Elégedett vagy? –suttogta rekedten, megtörve a rövid ideig tartó csendet.

– Még nem.

Elengedtem a nadrágját, és közelebb léptem. Nem volt hová mennie, csapdába esett a hátánál lévő korlát és az előtte lévő testem tömör mérete között. Scott könnyen ellökhetett volna magától. Még azonos magasságban is eltörpült a testem az övé mellett, de mégsem mozdult.

Bátorításnak vettem a mozdulatlanságát, és egyik karomat a dereka köré csúsztattam. Ismét megfeszült, amikor a kezem lecsúszott a nadrágja hátsó részébe, és a tanga apró, rugalmas derékpántja mögé. Amikor még mindig nem állított meg, hagytam, hogy ujjaim a feneke meleg vonala felé vándoroljanak, keresve azt az értékes szövetcsíkot, amely a kincsét takarta.

Visszatartottam a lélegzetemet, attól félve, hogy bármelyik pillanatban ez az óriási férfi szétrúghatja a seggem, vagy ami még rosszabb, megállít, mielőtt megérezném azt a bensőséges részét, amiről mindig is csak álmodtam. A pokolba is, talán ez csak egy álom volt?

Nem, ez túl valóságos volt. Túl sok érzés vett körül ahhoz, hogy ez álom legyen.

Belélegeztem Scott fűszeres illatát, amely keveredett a táncparketten töltött éjszaka izzadságának legapróbb zamatával. A testének melege magába szívott, és mindkettőnket melegen tartott a hűvös éjszakai levegőben. Gyors, szaggatott lélegzete csiklandozta a nyakamat, és ott dübörgött a fülemben. Lehetetlen volt elrejteni a reakcióját. Ami arra késztetett, hogy megkérdezzem magamtól miért?

Miért engedte Scott, hogy megérintsem?

Miért viselkedett úgy, mintha tetszett volna neki, hogy az ujjaimat a fenekén tartom?

És mi a fenéért keményedett meg a farka a combomon?

Nem akartam ezeket az értékes másodperceket arra pazarolni, hogy találgassam a válaszokat. Ehelyett olyan nagyon feszegettem a határait, amennyire csak tudtam, és később foglalkoztam a következményekkel.

Egyik kezemet a korláton tartva, a másikkal követtem a vékony zsinór nyomát a feneke mélyén. Nem jutottam messzire, a lábai túl közel voltak egymáshoz.

– Engedd–suttogtam merészen a nyakába.

Scott ismét meglepett azzal, hogy szélesebbre tárta a lábát, és ezzel hozzáférést engedett ahhoz a szűk, összehúzott bőrgyűrűhöz, amely még mindig erősen összeszorult, de annyira csábító volt. –Jó voltál ma este, Lush–dicsértem, miközben a legintimebb bejáratát simogattam.

– Mmm, ahhh–nyögte, és éreztem, ahogy a teste megremeg.

– Szeretem azokat az édes kis hangokat, amiket hallatsz.

Továbbra is köröztem a nyílása körül, minden egyes alkalommal enyhén nyomást gyakorolva rá. Ez nem volt elég ahhoz, hogy beléhatoljak, de ahhoz elég volt, hogy tudassa vele, hogy tudnék, ha akarnék. Az őrültség az volt, hogy szerintem hagyná, ha megpróbálnám.

Megmozdulva, kemény farkamat az övéhez nyomtam, és egy újabb halk nyögéssel ajándékozta meg a fülemet. Bassza meg, olyan nagy volt, mint minden meleg férfi fantáziája.

Scott kétszer is az enyémhez szorította a testét, miközben én a csípőmet forgattam, és a farkunk a ruháink alatt egymásnak feszültek.

– Ne –figyelmeztetett néhány pillanattal később, amikor bátorságot találtam, hogy növeljem az ujjam által keltett nyomást.

– Biztos vagy benne? –kérdeztem, fájt a lehetőség elvesztése, hogy végre benne lehetek, még ha csak az egyik ujjam hegyéről van is szó.

Ő bólintott.

Próbáltam elrejteni csalódottságomat, és a kezemet a fenekére csúsztattam. –Itt puhább vagy, mint ahogy elképzeltem –vallottam be. –És a hangok, amiket kiadsz, olyan édesek, Scott. Kíváncsi vagyok, hogy az ízed is ilyen lenne-e, édes és bűnös.

A szavaimra nyöszörgött, és mindennél jobban kívántam, hogy a fantáziámat valósággá válthassam.

Sajnos egy sereg esküvői vendég éppen ezt a pillanatot választotta, hogy belépjen a terasz szentélyébe. Nem volt más választásom, minthogy levegyem a kezem Scott nadrágjáról, és hátralépjek egy lépést.

Kevesebb mint egy szívdobbanásnyi szünetet tartott, mielőtt nagy kezeit a mellkasomra tette, és erőteljesen ellökött magától. Mintha csak most jutott volna eszébe a történtek hordereje.

A lökés erejétől néhány lépést hátráltam, ami még jobban elválasztott minket egymástól. Bevallom, a reakciójának nem kellett volna meglepnie, de mégis meglepett, különösen azok után a szabadság után, amit a testével engedett nekem.

– Elégedett vagy? –kérdezte hirtelen Scott. Ezúttal azonban, amikor feltette a kérdést, a szemei kéjvágy helyett haragtól lángoltak.

– Kurvára nem –vallottam be bűntudat nélkül. Abban a pillanatban el kellett gondolkodnom azon, hogy Scott kire is haragszik valójában, rám vagy saját magára? –De azt hiszem, ez azt bizonyítja, hogy tisztességesen megnyerted a fogadást, Lush.

Az arca elsápadt a szavaimra. –Seggfej. –Félrelökött a nagy vállával, és megpróbált elviharzani.

Nem számítottam rá, hogy az elutasítása ilyen mélyen belém hasít. Azon kaptam magam, hogy legszívesebben visszavágtam volna.

– Egyébként azokat vissza szeretném kapni –szóltam utána az első néhány lépése után.

A szavaimra megállt, és visszafordult felém.

Hatalmas, szadista vigyort küldtem felé.

– Miért? –kérdezte zavartan.

Hogy kiverhessem rájuk–válaszoltam volna, ha őszinte akartam volna lenni, de nem tettem. –Drágák –mondtam egy vállrándítással. –És az egyik pasimnak talán tetszene, ha ajándékba adnám őket.

Megesküdtem volna, hogy egy rövid pillanatra megbántottnak tűnt, de úgy döntöttem, hogy biztos csak az alkohol űzött tréfát a képzeletemmel.

– Miért nem randizol lányokkal, ha ennyire odavagy ezért a cuccért? –kérdezte dühösen Scott.

Akkor már tudtam, hogy soha nem fog igazán megérteni engem.

– Mert a lányok nem spriccelik tele a számat, a lányok nem dörzsölhetik végig a borostás állukat a farkamon, miközben én a csipkével borított lyukukat ujjazom, és a lányok végképp nem festhetik be a mellkasomat ondóval, miközben én a feneküket töltöm meg a saját élvezetem gyümölcsével. –A célom az volt, hogy sokkoljam, hogy megszilárdítsam a fejemben, hogy Scott Lush soha nem lesz az a férfi, akinek én szeretném, hogy legyen.

Teljesült a kívánságom.

A szemöldöke magasra szaladt a meglepetéstől, és a szája olyan sokáig tátva maradt tökéletes ovális alakban, hogy anyám megfenyegette volna, hogy ha tovább folytatja , akkor így is marad.

– A lányokat rád hagyom, Lush–morogtam keserűen. –A mai este után azonban kezdek elgondolkodni... –tettem hozzá, szándékosan hagyva, hogy a szavaim a levegőben lógjanak.

– Hát ne gondold túl –vágott vissza dühösen. –A ma este egy fogadás megnyeréséről szólt, semmi többről.

A magyarázata azonban nem volt elég ahhoz, hogy igazolja, milyen mohón reagált az érintésemre.

– Ne aggódj, amint megkapom a pénzem, visszakapod a csajos cuccaidat.

– Holnap –viszonoztam.

Úgy tűnt, mintha még többet akart volna mondani, de összeszorította a fogait, és bólintott, majd továbbindult a tolóajtók felé.

Valami perverz oknál fogva nem hagyhattam, hogy az este így érjen véget. –Csak hogy tudd, nagyon jól áll neked a csipke, Lush–szóltam oda, nem törődve azzal, hogy más esküvői vendégek is ott tébláboltak.

Egyetlen hátrafelé pillantás nélkül, Scott legyintett. Mindvégig büszkén tartotta magát, amíg nagy teste el nem tűnt az üvegajtók mögött, amelyek visszavezettek a parti terembe.

Mindazok ellenére, ami ma este történt, azon kaptam magam, hogy mosolygok a reakcióján. Úgy tűnt, Scottnak van érzéke ahhoz, hogy meglepjen. Azon kaptam magam, hogy eltűnődtem, vajon több van-e benne, mint amennyit gondoltam. A mai este határozottan nem úgy alakult, ahogyan elterveztem.

Volt rá esély, hogy Lush az enyém legyen? El mertem volna képzelni a lehetőséget? És ha igen, akkor vajon mindent elrontottam azzal, hogy túl gyorsan túl messzire mentem vele?

 

****