5.-6. Fejezet

 

Ötödik fejezet

-Rylan-

 

Fordította: Aemitt

 

Örültem az egy hét haladéknak. Scott nem volt a közelben az esküvő éjszakája óta, amikor az ujjamat az ánuszán tartottam. A távollétét egyszerre tartottam áldásnak és átoknak. Volt időm elgondolkodni a teraszon történteken. Az esküvőt követő napokban meggyőztem magam arról, hogy a whisky zavarhatta meg az agyamat azon az éjszakán. Scott Lush semmiképpen sem engedte volna, hogy a seggéhez érjek. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy újra és újra arról az estéről fantáziáljak. Hiányoltam, hiányzott a testének keménysége az enyém mellett, az illata, a puha húsának az érzése a kezemben. A pokolba is, még a vele való vitatkozás is hiányzott.

Kíváncsi voltam arra is, hogy Scott hogyan reagálna, ha újra megérinteném. Sajnos, valószínűleg soha nem lesz rá lehetőségem, hogy megtudjam. Most, hogy az esküvőnek vége volt, Scott elutazik az államból, és évekbe telhetne, mire újra láthattam volna, nemhogy megérintsem. Ez a gondolat nem tetszett. Szerencsére a sors az én oldalamon állt, és néhány perc múlva újra találkozhattam Scott-tal. Fogalmam sem volt, mire számíthatok. Csak azt tudtam, hogy lazán kell viselkednem. Semmi értelme, hogy tudassam vele, mennyire kísért még mindig az esküvőn történtek emléke.

– Hol van a doboz? –kérdeztem üdvözlésképpen, amikor Scottot üres kézzel állva találtam a posta előtt.

– Ott benn –válaszolta, alig vette fel velem a szemkontaktust, és egy nagy doboz felé intett, amely a pulton állt odabent. –Nem tudom, miért kellett ilyen messzire eljönnöd, Squeaker. Már a telefonban is mondtam, hogy elintézem.

Mindketten ugyanazt a kora reggeli tengerentúli hívást kaptuk BJ-től, amelyben elmagyarázta, hogy a poggyászuk elveszett a szállítás közben. Ruhák és alapvető dolgok nélkül a testvéreink nászútja tönkremehetett. Scottot bízták meg azzal, hogy állítson össze egy dobozt az alapvető szükségletekkel, miközben BJ privátban megkért, hogy csomagoljam be pár intimebb dolgait, mivel még a hálószobai játékaik is eltűntek.

Elmentem a házhoz, amíg Scott dolgozott, és megraktam egy kis dobozt BJ által kért dolgokkal.

– Hoznom kellett még néhány dolgot –válaszoltam, követtem Scottot, és a dobozomat az övé mellé tettem a pultra. –Remélem, van még hely benne.

Figyelmen kívül hagyta a megjegyzésemet. –Ha nem életbevágóak, akkor nem kerülnek bele–mondta a dobozra koppintva. –Nem kell vesződnünk azzal, hogy még több súlyt tegyünk bele, csak drágább lesz, hogy expressz-szállítmányt küldjünk Európába.

– Hidd el, szükségük lesz arra, amit hoztam, Lush.

– Pontosan mit hoztál?

– Olyan dolgokat, amiket BJ akart –hárítottam.

– BJ már adott nekem egy listát mindenről, amire szüksége van.

– Nem mindent.

Scott csökönyösenállt, nem mozdult a doboza felé.

– Komolyan? Tényleg a postahivatalban kell ezt csinálnunk? –dühöngtem. –Nem tudnád csak úgy hozzátenni a dobozomat a tiédhez, anélkül, hogy jelenetet rendeznél?

– Addig nem, amíg nem látom, mi van benne, Squeaker. Nem nézted még azokat a „határon túl” műsorokat a tévében, amelyekben arra figyelmeztetnek, hogy ne engedd, hogy más emberek dolgokat tegyenek a csomagodba?

– Valóban? Azt hiszed, megtöltöttem egy dildót kokainnal, hogy aztán a drága dobozodban becsempészhessem BJ-nek és Jamie-nek? –kérdeztem tőle szarkasztikusan, bár talán egy kicsit túl hangosan, a sorban álló néhány vásárló elborzadt tekintetéből ítélve.

– Csak mutasd meg, mi van abban a kibaszott dobozban –sziszegte Scott. Ekkor jöttem rá, hogy ma nem csak én vagyok ideges.

– Jól van –morogtam, és feltéptem a műanyag szalagot, amivel lezártam a tartalmát.

Miután kinyitottam a dobozt, hátraléptem, hogy Scott jól belenézhessen. Végigpásztázta a farokgyűrűk, dildók, vibráló análdugók, gyöngyök, síkosítók és a bilincsek sokaságát. Tisztán láttam, hogy megdöbbentette a tartalom, azonban egy szót sem szólt, legalábbis addig nem, amíg egy konkrét tárgyat észre nem vett.

– Honnan szerezted ezt? –kérdezte remegve.

– Mit?

– Ezt? –hangsúlyozta, és a fényes neonzöld anál tágítóra mutatott, amit a dobozba tettem.

– A házból.

– Tudom, de mégis honnan? –kérdezte aggódva.

Megvonogattam a vállamat, és azon tűnődtem, miért olyan fontos ez neki. –A fürdőszoba pultról, azt hiszem.

– Bassza meg –káromkodott, a tárgyért nyúlt és kivette.

– Mit csinálsz? –sziszegtem, elkaptam és visszadobtam a dobozba, mielőtt bárki észrevehette volna az ügyfél fogadó helyiségben.

– Ez nem BJ-é.

– Nem baj, ha Jamie-é –válaszoltam, és megpróbáltam újra becsukni a dobozt. Scott izmos keze azonban megállított.

– Ez nem is Jamie-é.

Megvártam, hogy kifejtse a részleteket, még mindig nem értettem, miért foglalkozik ennyire a játékkal. Nem mintha nem lettek volna sokkal érdekesebb dolgok is a dobozban.

– Én... az enyém –motyogta végül, nem nézve a szemembe.

Zavaromban összevontam a szemöldököm. –Ez egy fenékdugó –mondtam, képtelen voltam valami érdekesebbet mondani, mint a nyilvánvalót.

– Nem mondod, Sherlock –válaszolta Scott szarkasztikusan.

– De te? Úgy értem, miért? –kérdeztem, még mindig teljesen tanácstalanul.

Aztán rájöttem, az ok, amiért a tágító olyan ismerősnek tűnt. Ez volt az egyik extra legénybúcsús ajándék abból a dobozból, amit az esküvő előtt szállítottam. Természetesen azóta kibontották a lezárt csomagból, ami csak azt jelenthette...

– Végre találtál magadnak egy lányt, aki hagyja, hogy gyakorold a seggbe kúrást, mi, Lush?

– Nem egészen.

– Nem egészen?

– Muszáj most csinálnunk ezt? –horkant fel Scott, megismételve korábbi érzésemet. –Visszakaphatom? Nyilvánvalóan nem BJ és Jamie dobozába való.

Scott idegesen felnézett a falon lévő digitális számkijelzőre, amely jelezte, hogy a nyolcvankettedik ügyféllel foglalkoznak éppen. –Mindjárt én következek. Add ide a dobozodat, majd én elintézem –tette hozzá, és megmutatta a nyolcvannégyes számú szelvényt.

– Rendben, de magyarázatot kérek...

– Hé, Mr. Madden–szakított félbe a mondat közepén egy nem éppen érett férfihang.

Körülnéztem, és a tizennyolc éves Kevin Nillexet láttam néhány méterre tőlem állni.

– Hé, Kev. Mi a helyzet, haver? –kérdeztem mosolyogva, és megütöttem az öklét az enyémmel, egy pillanatra megfeledkezve a nagydarab, zaklatott férfiról az oldalamon.

A tini egy népszerű videojáték logójával ellátott pólót viselt, egy élénkpiros széldzsekit, szakadt farmert (ami valahogy vadonatújnak tűnt), a haja pedig rövidre vágott, divatos, kócos rendetlenségbe volt formázva.

Lehet, hogy Kevin Nillexnek egy zseni agya volt, de a stílusából senki sem következtethetett erre. Egy évbe telt, mire átalakult azzá a vagány, magabiztos majdnem emberré, aki előttem állt. Büszke voltam arra a szerepre, amit az átalakulásában játszottam.

– Megnyertem a Morbid Mortality előrendelésre szánt példányát a neten, és át kell vennem –válaszolta izgatottan. –Én és Rodney addig fogunk játszani, amíg meg nem vakulunk. Állítólag teljesen király lesz.

Megértően bólintottam. Szerencsére a videojáték iparágban dolgozva a legtöbbet tudtam értelmezni abból, ami a mai fiatalok szókincsének számított. Ráadásul hallottam a Morbid Mortalityről, és valóban „király” volt, ahogy Kevin mondta.

Körülnéztem RodneyGreaves, Kevin szokatlan bűntársaután kutatva, és a hatalmas termetű, unottan nézelődő állatot egy cserepes növénynek támaszkodva találtam a posta előtt. Enyhe fejbiccentést mutatott, amikor megakadt a tekintete az enyémen.

– Édes –válaszoltam, viszonozva a gesztust, mielőtt figyelmemet ismét Kevinre irányítottam volna. –Hogy mennek a dolgok Rodneyval?–kérdeztem, tudatában az egyre idegesebb Scott Lushnak, aki még mindig mellettem állt.

– Minden rendben –válaszolta Kevin egy vállrándítással, és tétován Scottra nézett.

– A nyolcvannegyedik! A nyolcvannégyes szám! –kiáltotta egy gömbölyded nő az üveg mögül a mikrofonján keresztül.

– A francba! –sziszegte Scott. –A doboz, Squeaker? –követelte, és kinyújtotta a kezét.

A lehető legdiszkrétebben megfordultam, és kicsúsztattam az anál tágítót a dobozból, majd a kabátom zsebébe dugtam, és Scott felé nyújtottam a dobozt.

– Tessék. Elvihető –tettem hozzá, remélve, hogy megérti az üzenetemet, és nem nyitja ki újra a postás előtt.

Elkapta, durván a saját doboza tetejére tette, és morgott a tudatlan meleg férfiakról, akik nem törődnek a magánéletükkel, miközben elindult a sor eleje felé.

– Ez a pasid? –kérdezte Kevin, és érdeklődve figyelte, ahogy Scott elsietett.

– Nem.

Hitetlenkedve felvonta a szemöldökét.

Nem hátráltam meg.

– Kár, mert kurva dögös.

Mivel tudtam, hogy Kevin reakciót akar kicsikarni belőlem, szándékosan figyelmen kívül hagytam a megjegyzését. –Biztos, hogy minden rendben van Rodneyval? Nem túl sok? –kérdeztem, visszavezetve a beszélgetést hozzá.

– Nem, nem is olyan rossz, ha egyszer megismered –motyogta Kevin.

Észrevettem, hogy a fiatal fiú arcát halvány pír színezi.

– Bár nem hiszem, hogy meleg lenne, ami nagy kár –tette hozzá. –Nem olyan, mint a te pasid.

– Scott nem a pasim, és határozottan nem meleg.

Kevin ismét felvonta az egyik szemöldökét.

Talán nem hangzott olyan magabiztosnak a tagadásom, mint kellett volna. –Nem kellene átvenned egy videojátékot? –emlékeztettem rá.

– Megpróbál megszabadulni tőlem, Mr. M?

– Határozottan –válaszoltam csak félig kötekedve. Nem akartam, hogy itt legyen, amikor Scott visszatér, és visszakéri az análdugóját.

– Akkor szívás a helyedben lenni, mi? –kötekedett.

– Kevin –figyelmeztettem.

– Megyek már, megyek már –mondta nevetve, és maga elé tartotta a kezét. –Azt hiszem, nem kell megkérdeznem, hogy eljössz-e a ma esti meccsre. Nyilvánvaló, hogy elfoglalt leszel –tette hozzá vigyorogva, és célzottan előbb Scottra, majd a kabátzsebemre nézett. A tekintetét követve észrevettem, hogy az élénkzöld análdugónak már több mint a fele látható, és a megjegyzéséből egyértelmű volt, hogy Kevin felismerte a tárgyat.

– A francba –sziszegtem, és visszatoltam a zsebembe.

– Jó szórakozást a „heteró” haveroddal –mondta, levegőben idézőjeleket használva a heteró szó körül.

Ó, Istenem.

Kevin kézmozdulattal, az öklével és a nyelvével egy szopást imitáló mozdulatot tett, miközben elindult.

– Kis szaros –mormoltam magamban, tudván, hogy az arcomnak ugyanolyan rubin árnyalatúnak kellett lennie, mint Kevin széldzsekijének.

– Mit mondtál? –kérdezte Scott.

Nem hallottam, hogy visszajött volna, de hálát adtam, hogy túl későn érkezett ahhoz, hogy szem-és fültanúja legyen Kevin távozásának.

– Semmit –morogtam, és lendületesen elindultam a kijárat felé, szándékosan kerülve Kevint, miközben távoztam.

– Kérlek, mondd, hogy az a srác nem az egyik pasid volt –morogta Scott, miközben követett kifelé.

– Jézusom, Lush, egy kicsivel több elismerés azért járna nekem. Nem randizom olyan srácokkal, akik még a pubertáskort sem érték el, seggfej –válaszoltam, sértődötten, hogy Scott azt hitte, ilyen fiatalokkal randiznék.

– Hé, Mr. M? Ez a srác a barátod? –kérdezte gyanakodva RodneyGreaves, ahogy közeledtünk a növénycseréphez, ahol még mindig ott lézengett a nagy teste.

– A pokolba is, dehogy –válaszolta Scott.

Scott és Rodney együtt elég jó párost alkottak, mindketten magas, izmos, jóképű férfiak voltak, akik jelenleg óvatosan néztek egymásra, mintha láthatatlan fenyegetést éreznének. A tesztoszteronszintet szinte késsel lehetett vágni. Nehéz lenne megmondani, melyikük lenne a győztes egy valódi küzdelemben, bár én Scottra tenném a pénzem. Rodney oldalán talán a fiatalság és a gyorsaság állt, de Scott ravasz és vad volt, amikor kellett. Nem mintha bajra számítottam volna. Vicces volt azonban, ahogy Rodney úgy morgott Scottra, mintha az erényemet védené. Gondolom, hallotta a civakodásunkat.

– Nem vagyunk barátok –tette hozzá Scott.

Rodney felállt teljes magasságába, és már nem támaszkodott az edényre. Két centivel volt magasabb Scottnál, akit meglepő módon egyáltalán nem mutatta bármi jelét annak, hogy fenyegetve érzi magát. Scott látszólag lazán, a mellkasán keresztbe font karokkal állt, bár éreztem, hogy sugárzik belőle a feszültség.

Basszus, a magabiztossága olyan átkozottul szexi volt. Éreztem, hogy a farkam kezd izgalomba jönni.

– Ő a sógorom, mondhatni –tettem hozzá, hogy megpróbáljam csillapítani a két férfi közötti feszültséget.

Rodney bólintott, de még mindig nem hátrált meg, amit csodáltam. Csak remélni tudtam, hogy ő csak a matematika és természettudományok oktatóját, Kevin-t védelmezi ennyire.

– Milyenek a jegyeid? –kérdeztem, remélve, hogy a témaváltás segít.

Megvonta a vállát. –Jók, azt hiszem.

– Nem mennek jól a dolgok Kevinnel?

Az én feladatom volt, hogy gondoskodjak arról, hogy a mentorpárok megfelelően illeszkedjenek egymáshoz, ha a „Szociálisan okosabb” projektem valaha is sikeres lesz. Az általam létrehozott program népszerű tizenéveseket, akiknek tanulmányi segítségre volt szükségük, olyan introvertált, túlszorgalmas emberekkel párosított, akiknek nem voltak szociális képességeik.

Eddig nagy sikert aratott, két különböző iskolában négy diákpárral. Különösen örültem Rodney és Kevin fejlődésének, mivel a fiúk valamilyen kis mértékben Scottra és rám emlékeztettek. Most azonban azon tűnődtem, hogy talán nem vettem észre a két fiú közötti szexuális feszültséget.

– Nem, Kev jó fej –válaszolta Rodney egy újabb vállrándítással.

– Találok valaki mást, ha kell –tettem hozzá őszintén.

– Nem! –feszült meg. – Kevin tökéletes. Ööö... úgy értem, n-nem úgy, hanem úgy tökéletes. Én... jól elvagyunk. Jól. Rendben–motyogta idegesen a tini, és alig tudott szemkontaktust teremteni velem.

Először gondoltam arra, hogy Kevin tévedhetett Rodneyval kapcsolatban. Valójában lehetséges volt, hogy a nagydarab sportoló érzéseket táplált iránta. Legalábbis a reakciója alapján úgy tűnt.

Úgy döntöttem, hogy most nincs itt az ideje, hogy túl mélyre ássak egyik fiúval sem. Főleg nem Scott jelenlétében, és nem úgy, hogy az análdugója még mindig lyukat égetett a kabátzsebembe.

– Nos, örülök, hogy ezt hallom –tettem hozzá mosolyogva. –Jövő héten találkozunk. Oké?

– Persze, igen –motyogta Rodney, majd elindult Kevin keresésére, alig várva, hogy megszabaduljon tőlem.

– Mi a fene volt ez az egész, Squeaker? –kérdezte meg végül Scott.

– Semmi, menjünk.

– Kik azok a fiúk? A rajongói klubod tagjai?

– Akarsz csatlakozni, Lush? Te lehetnél a klub elnöke –vetettem fel szarkasztikusan, és elindultam a pláza kijárata felé.

Scott lemaradt, és ide-oda nézett a két fiatal fiú között, akik most a posta előtt álltak, lehajtott fejjel, és az új videojátékot bámulták, amit beszereztek.

– Melegek, ugye? –vonta le a következtetést, miközben utolért.

– Van valami problémád ezzel? –kérdeztem védekezően.

– Mi a fene bajod van ma, Squeaker?

Drámaian kifújtam a levegőt, mert tudtam, hogy ésszerűtlenül viselkedtem. Ez az egész reggel nem úgy alakult, ahogyan elterveztem, de ez nem Scott hibája volt. Azóta ideges voltam, amióta tudtam, hogy újra találkozom Scott-tal, és az, hogy egy doboznyi szexuális játékszert átkutattam, nem könnyítette meg a helyzetet.

– Rodney nem jó matekból, Kevin pedig egy matekzseni –kezdtem. –Kevin ráadásul meleg. Az okos és a meleg nem könnyű kombináció. Első kézből tudom, milyen nehéz mindkettőnek lenni az ő korában. Ezért segítek nekik. Nem nagy ügy.

– Hogyan segítesz nekik?

– Ez egy közösségi program, aminek én vagyok az elnöke. Okos, általában meleg gyerekeket párosítok sportolókkal egy évig. Ha sikerül összebarátkozniuk, akkor kevésbé valószínű, hogy az okostojásokat betuszkolják egy szekrénybe az iskolában.

– Hányszor gyömöszöltek be a szekrénybe, Squeaker? –kérdezte Scott éleslátóan.

– Nem sokszor –hárítottam.

– Úgy emlékszem, hogy az iskolában jól elvoltál –mondta.

– Így igaz, könnyebb dolgom volt, mint a legtöbbeknek. De ez azért van, mert afféle stréberkirály voltam –vallottam be vonakodva. –Túl magasan álltam a táplálékláncban ahhoz, hogy rám nehezedjen a zaklatás fő csapásiránya. De még így sem volt könnyű, és volt segítségem.

Meglepettnek tűnt. –Tényleg? Ki?

Megálltam a sétálásban. –Te–jelentettem ki, a szemébe nézve ismét meglepve.

– Én?

Bólintottam. –Te adtál Hal Bringhamnek egy monoklit, amikor először rám támadt. Ez elég volt ahhoz, hogy ő, és a többi focista és sportoló többsége is békén hagyjon.

– Én-én nem emlékszem –jelentette ki őszintén.

– Soha nem felejtettem el –motyogtam, a torkom hirtelen kiszáradt, a gyomrom pedig görcsben volt. Mindig emlékezni fogok arra a napra, amikor Scott kiállt mellettem. Valószínűleg az volt a nap, amikor beleszerettem, ha őszinte voltam magamhoz.

Ahogy a kínos csend elnyúlt köztünk, azon tűnődtem, vajon mire gondolhat. Megálltunk. Scott mozdulatlanul állt, és úgy vizsgált engem, mintha először látna. A zsebembe dugtam a kezem, nehogy meginogjak a kíváncsi tekintete alatt. Az ujjaim azonnal érintkeztek a kabátomba rejtett tárggyal, ami élesen emlékeztetett arra, hogy miért volt hiábavaló Scott Lushról álmodni.

– Tessék. Ezt valószínűleg vissza akarod kapni, hogy a barátnőddel használhasd –jelentettem ki, miközben átadtam neki a játékot.

– Már több mint hat hónapja nincs barátnőm –jelentette ki, miközben a tekintetemet fogvatartotta, amíg a játékért nyúlt. –Valójában egyáltalán nem volt senkim, már nagyon régóta nem –vallotta be ünnepélyesen. A világért sem tudtam leolvasni az arcáról a furcsa kifejezést.

Elvette a játékot, a saját zsebébe süllyesztette, és várt.

Most rajtam volt a sor, hogy elakadjon a szavam. Ha Scottnak nem volt senki az életében, az azt jelentette... szent szar. Abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak ne akartam volna annyira visszaadni a játékot. Aztán megint csak őrültség lett volna megtartani. Már így is a megszállottja voltam ennek a pasinak, nem is beszélve a bugyiról és a harisnyáról, amit visszaküldött. Természetesen megtartottam őket. Soha nem állt szándékomban odaadni őket egy másik férfinak, de ezt az információt soha nem osztottam volna meg Scott-tal. Nem telt el nap, hogy ne vettem volna elő, és ne simogattam volna őket, élénken emlékezve arra, milyen tökéletesen nézett ki benne.

– Jobb, ha megyek –mondta Scott egy idő után.

– Persze –válaszoltam, nem tudtam, mi mást mondhatnék.

Bólintott, kissé levertnek tűnt. –Még találkozunk, Squeaker.

– Viszlát, Lush–válaszoltam, és úgy éreztem, mintha valami fontos dologról lemaradtam volna, de fogalmam sem volt, miről.

 

****

Hatodik fejezet

-Scott-

 

Fordította: Aemitt

 

Valami megváltozott, miután aznap otthagytam Rylant a plázában. Most először néztem kívülről befelé a kapcsolatunkba. A két fiatalt együtt látva elgondolkodtam azon, hogy vajon a világ is így lát-e engem és Rylant.

Vajon mindenki látja, ahogy rá nézek? Vajon ő is ugyanígy néz rám?

Vajon értelmezhették-e az idegenek a rejtett érzelmeket, amelyek minden egyes sértésünk mögött megbújtak? BJ rájött erre. Jamie is rájött?

A bámészkodók egy pillanat alatt meg tudták állapítani, hogy egymásnak vagyunk teremtve?

Kezdtem azt hinni, hogy mi is olyanok vagyunk, mint Kevin és Rodney, bár idősebbek voltunk, valahogy mégsem voltunk bölcsebbek. Hallani, hogy Rylan azt mondta, hogy tudtomon kívül megvédtem őt évekkel ezelőtt, a világot jelentett nekem. Ez arra késztetett, hogy most és mindig ott akarjak lenni mellette, nem mintha szüksége lett volna védelemre. Erős, szexi, magabiztos férfivá nőtte ki magát. Azonban reméltem, hogy valamilyen módon szüksége lesz rám az életében, még ha csak barátként is. Mert az elmúlt hetekben arra a következtetésre jutottam, hogy Rylanre mindenféleképpen szükségem van az életemben.

Az esküvő éjszakája rádöbbentett mindarra, amit megtagadtam magamtól. Már nem számított, hogy nem éreztem magam melegnek. Az egyetlen dolog, amit biztosan tudtam, hogy Rylant akartam, és senki mást, se férfit, se nőt. Csak vágyálom volt elképzelni, hogy valaha is újra ilyen közel kerülhetek hozzá. De legalább megpróbálhatnánk barátok lenni. Végül is Jamie és BJ esetében ez működött.

Éreztem, hogy megkönnyebbülés önt el. A barátsággal tudtam boldogulni. Nehéz lesz, de megpróbálhatom a farkamat a nadrágomban tartani, amíg nem tudom biztosan, hogy Rylan is ugyanarra az álláspontra helyezkedik.

De a vele való szexről sosem hagytam abba az ábrándozást. Még a WickedWayzbe is elmentem, miután aznap a plázában otthagytuk egymást. Azzal a céllal mentem be az üzletbe, hogy körülnézzek. Valójában soha nem vettem semmit. Csak azért, mert az időm nagy részét a férfi fehérnemű részlegben bóklászva töltöttem, ez nem jelentette azt, hogy érdekeltek is a cuccok. Még akkor is, amikor az eladót az online áruházukról kérdeztem, csak beszélgetést kezdeményeztem, ennyi. Nem érdekelt, hogy van éjszakai szállításuk, vagy, hogy másnap estére már saját bugyim és csipkés harisnyám lehetne, amibe belebújhatok. Nem, egyáltalán nem számított...

Ez volt az a beszélgetés, amit majdnem két héttel ezelőtt folytattam magammal. Azóta nem viseltem a megvásárolt darabok egyikét sem. De ma volt az utolsó napom, amikor egyedül voltam a házban, mielőtt Jamie és BJ visszatértek a nászútról. Átkozott legyek, ha nem akartam kihasználni az egyedül töltött időt.

A konyhában állva ritmikusan riszáltam a csípőmet a népszerű Pitbull-dalra, ami a rádióból szólt. Póló nélkül súroltam az utolsó néhány edényt a mosogatóban. Az ablakon keresztül figyeltem, ahogy mókusok, és аz apró, barna madarak cikáznak körbe-körbe, kiélvezve a kenyérdarabkákat és a friss vizet, amit kint hagytam nekik. BJ hangja beszűrődött a fejembe, és panaszkodott a „rágcsálóknak fenntartott vadon élő állatok menedékhelye” miatt. Azonban sosem avatkozott közbe, felismerve a szőrös kis teremtményekkel való kapcsolatom fontosságát.

Ma olyan meleg volt az idő, hogy még a szomszédok is kint voltak, hogy előkészítsék a kertjeiket a nyárra. Néhány óra múlva a nap a horizont alá bukik. Izgalmasnak találtam, ahogy az ablakon keresztül integettem a járókelőknek, tudván, hogy még a napfényben sem tudják, mit viselek deréktól lefelé.

Mennyire megdöbbennének a szomszédok, ha teljes egészében láthatnák az újonnan vásárolt icipici, rózsaszín csipkés alsóneműmet és a hozzá illő rózsaszín harisnyanadrágot harisnyakötővel? Mrs. Mulholland valószínűleg egyenesen a templomba rohanna, és imádkozna a lelkemért, ahogyan azt gyakran bevallotta, hogy Jamie-ért és BJ-ért tette.

Nem számított. A fehérneműt senki másnak nem viseltem, csak magamnak. Nem, ez hazugság volt. Titokban Rylan miatt viseltem a selymet és a csipkét. Legalábbis a fantáziámban miatta vettem fel. A valóságban sosem vallottam volna be, hogy a kis fogadása egy teljesen új oldalamat mutatta meg, amiről nem is tudtam, hogy létezik.

A francba. Éreztem, ahogy a farkam megrándul a bugyim alatt a gondolatra, hogy Rylan így látna engem.

Megráztam a fejem, próbáltam megszabadulni Rylan fantáziaképeitől, miközben vártam, hogy a következő dal sorra kerüljön, hogy folytathassam a táncmozdulataimat. Néhány másodpercnyi csend után tudtam, hogy valami nincs rendben. Testem minden porcikáján libabőr jelent meg, és a nyakamon égnek állt a szőr. Mintha csak egy lassított felvétel lenne, elzártam a vizet, és lassan megfordultam, hogy nem mást találjak a konyhaajtóban, mint RylanMaddent, egyik kezében a rádió zsinórját, a másikban egy nagy táskát tartott. A tekintete félreérthetetlen volt. Kéj lobogott benne, tiszta, perzselő, cenzúrázatlan kéj.

Egy pillanatra nem voltam biztos benne, hogy tényleg őt látom. Olyan volt, mintha a képzeletem megidézte volna, mint egy jelenést. Megdermedtünk az időben, némán bámultuk egymást.

Millió gondolat cikázott át az agyamon:–Mit keresett itt? Mire gondolt? Hogyhogy nem hallottam, hogy bejött? Miért nem mondott semmit? És ami a legfontosabb, vajon szexinek talált?

Ezek mind jogos kérdések voltak, amelyeket hangosan feltehettem volna. Ehelyett egyszerűen csak álltam ott, a pultra támaszkodva, remélve, hogy a lábam nem adja meg magát. Néztem, ahogy Rylan óvatosan ledobja a tárgyakat a padlóra, le sem véve rólam a szemét. Az öklei az oldalán kinyíltak és becsukódtak, és az arckifejezése lassan kéjes meglepetésből kőkemény ellenségességgé változott.

Lélegezz, Scott! Csak lélegezz. Lélegezz. Ismételtem a mantrát a fejemben, miközben Rylan dühösen felém trappolt.

– Nocsak, milyen édes vagy, Lush–sziszegte keményen, miközben a szemei végigfutottak a szűkös ruhámon tetőtől talpig, a nejlonnal borított lábujjaimig.

Nem voltam biztos benne, hogy miért volt dühös, de csendben maradtam, még mindig sokkolt a váratlan megjelenése.

– Elgondolkodtató, hogy vajon mióta rejtegeted ezt előlem? –tette hozzá, miközben a kezével végigsimított a testemen.

– Rejtegetem?

A szemei résnyire szűkültek. –Mióta vagy meleg, Lush? –vádolt. –A középiskola óta? Ezért vagy mindig ilyen pöcs? Túl görcsösen és kényelmetlenül őrzöd azt a nagy testet biztonságosan elrejtőzve a heteróálca alatt? –állapította meg dühösen.

– Azt hiszed...? Én nem... Ó, Istenem –dadogtam, miközben rájöttem, hogy ez a jelenet hogyan nézhetett ki Rylan szemén keresztül. Megalázó volt számomra és teljesen lefagytam. Nem tudtam, hogyan válaszoljak. Csak azt tudtam, hogy biztosan nem állhatok itt rózsaszín csipkében, és nem folytathatom ezt a beszélgetést. Megfordultam, és el akartam menni, amikor Rylan egyenesen a mellkasomra helyezte a tenyerét, hogy a helyemen tartson.

– Eszedbe se jusson, Lush–követelte, és a testével elzárta a kijáratot.

A francba!

Dühös volt.

– Hány pasas volt? –fakadt ki dühösen.

Megráztam a fejem.

– Hány férfit keféltél meg?

– Egyet sem. Soha. Egyetlen egyet sem –vallottam be reszketve.

A hitetlenkedő tekintete egyértelmű volt. –Ne szarakodj velem, Lush. Először az análdugó, most meg a fehérnemű. Ha nem a te farkad az, ami a dugást végzi, akkor nyilvánvaló, hogy előkészítetted a seggedet valami fickónak. Ki az? –követelte.

Eljött az igazság pillanata. Mondhattam volna bármit, kitalálhattam volna valami béna kifogást, vagy akár el is lökhettem volna, de belefáradtam abba, hogy hazudjak neki és magamnak is.

– Te –suttogtam, olyan halkan, hogy először azt hittem, meg sem hallja.

De meghallotta.

Rylan hátralépett, hogy a szemembe nézhessen. A tekintete örökkévalóságnak tűnő ideig az enyémbe fúródott, de ezúttal nem voltam hajlandó elfordítani a tekintetem.

– A teraszon történt éjszaka után én... jól éreztem magam, de össze voltam zavarodva –vallottam be, idegesen tördelve a kezem. –Aztán visszakérted a cuccaidat. Valami sajátot akartam. Ezek az enyémek. Nincs senki más. Nem akarok senki mást. Még csak nem is kedvelsz, de... –Abbahagytam az össze-vissza zagyvaságot, mert Rylan valószínűleg nem tudott eligazodni az összefüggéstelen magyarázatomon.

Újra végignézett rajtam, tekintete a csipkével borított ágyékomra szegeződött. –Úgy tűnik, a farkamnak nagyon tetszik, amit látok, Lush. Mindig is tetszett, különösen ilyen ruhában–válaszolta Rylan, már kevésbé dühös hangon. –Tényleg azt várod, hogy higgyek neked?

Éreztem, ahogy a saját dühöm felerősödik. Felfedtem előtte a lelkemet, és ő nem hitt nekem. Hát, azért még volt büszkeségem. Nem voltam hajlandó többet felkínálni.

– Nem érdekel, mit hiszel, Squeaker–hazudtam, és ismét megpróbáltam elmenni mellette. A mellkasomon lévő keze azonban továbbra is határozott maradt.

– Azt mondod, hogy kísérletezni akarsz? Erről van szó?

– Nem, nem erről van szó –válaszoltam őszintén.

Soha nem tekintettem Rylanre kísérletként. Az érzéseim iránta túl hosszú ideje tartottak és túl mélyek voltak. Nem voltam biztos benne, hogyan reagálnék egy igazi szexuális kapcsolatra vele, de ki akartam próbálni.

– Még sosem voltam férfival –vallottam be, tudván, hogy a válaszom nem válasz a kérdésére. Azonban nem tudtam jobb választ kitalálni, amivel kifejezhetném a vágyamat vagy a bizonytalanságomat.

Rylan ismét feszülten méregetett, óvatosan felmérve szavaim igazságtartalmát. –De te velem akarsz lenni? –kérdezte.

Az ajkamat harapdáltam, és bólintottam.

Mióta belépett a szobába, először éreztem, hogy Rylan megnyugszik. Még mindig tétovának tűnt, nem volt teljesen meggyőződve az érvelésemről, de a szemöldökét már nem ráncolta, és a mogorva tekintete is eltűnt.

– Tudtad, hogy ma átjövök, hogy átadjak néhány esküvői ajándékot? –kérdezte.

– Nem.

– Szóval azért vetted fel a szép rózsaszín csipkét, mert...?–Hagyta, hogy a kérdése a levegőben lógjon.

Úgy gondoltam, Rylan megérdemel egy választ. Sajnos nem tudtam választ adni, legalábbis olyat nem, amit kész lettem volna megosztani vele. Helyette megvonogattam a vállamat, az arcom kipirult a zavartól.

Valahogy úgy tűnt, hogy a reakcióm pontosan az volt, amire várt. Rylan ajkai ravasz mosolyra íveltek. Közelebb lépett a testemhez. Mutatóujjával végigrajzolta a hasam és a mellkasom formás izmait. Pehelykönnyű érintés volt, de az ereimben felgyulladt a vér a vágytól, belülről kifelé fűtötte a testemet.

– Tudod, hányszor álmodtam már arról, hogy így lássalak? –suttogta csodálkozva Rylan.

Megráztam a fejem. Nem tudtam összefüggő gondolatot formálni, amikor megérintett.

A keze tovább követte a hasam minden egyes hajlatát és körvonalát, egyre lejjebb és lejjebb. –Több száz. Nem, több ezer alkalommal–javította ki önmagát, válaszolva saját kérdésére.

A szeme az enyémre szegeződött, és ott tartotta, miközben lassan térdre ereszkedett előttem. A szemem lecsukódott, várva, hogy mi következik. Ki kellett zárnom Rylan látványát a lábam előtt, attól félve, hogy a csipkés bugyimba élvezek, mielőtt még elkezdené.

Csak, amikor hallottam, hogy drámaian lélegzetet vesz, lenéztem, és láttam, hogy az orra a vékony anyagon keresztül majdnem a farkamhoz ér. Rylan engem szaglászott. Néztem, ahogy a szeme elsötétül a vágytól, és ahogy a nyelve végigsiklik a telt ajkakon, mintha alig várta volna, hogy megízlelje mindazt, amit kínálok.

Ó, Istenem!

A keze remegett, ahogy a bokámat borító finom selymet vizsgálta. Megsimogatta a lábszáramat, ujjait felfelé csúsztatta a térdemen, majd feljebb, masszírozta a combomat és az azt díszítő csipkefodrokat. A keze olyan közel volt a farkamhoz. Visszatartottam a lélegzetem, kővé dermedve álltam, és türelmetlenül vártam, hogy Rylan keze a fájó farkam felé vándoroljon. Ehelyett abbahagyták a barangolást, a combomon maradtak, miközben ő megdöntötte a fejét, hogy a borostás arcát előre-hátra dörzsölje az ágyékomon.

Szent szar. Rylan szakállának érdes textúrája a legérzékenyebb kincsemhez érve teljesen új és erotikus élmény volt. Nem tudtam visszatartani az ajkaim közül kiszökő torokhangú nyögést.

A hangra Rylan a szemembe nézett. –Mondd, hogy ez nekem szól –jelentette ki könyörögve, miközben ökölbe szorította kőkemény farkamat.

Csak egy rekedt nyögést tudtam összehozni, mielőtt éreztem, hogy a keze a bugyim derékpántjánál van, lehúzza a lábamról, feltárva a teljesen erekcióban lévő farkamat a szeme elé.

– Álmodom, ugye? –suttogta áhítatosan. –Kurvára álmodnom kell –tette hozzá, mielőtt lassan megnyalta a farkamat a tövétől a hegyéig.

Fájdalmasan haraptam az ajkamba.

– A legjobb kibaszott álom, amit valaha is álmodtam –hallottam, ahogy újra elsuttogja, mielőtt a farkam teljes fejét a szájába csúsztatta, és eufórikusan forgatta a szemét.

Teljes erőmből megmarkoltam a pultot. Ez tartott vissza attól, hogy megragadjam a haját, és keményen benyomjam a farkamat a meleg, nedves, mennyei szájába.

– Ó, bassza meg –sziszegtem, amikor a keze megtalálta azt a bőrfoltot a golyóim és az ánuszom között. Könyörtelenül izgatta azt az érzékeny pontot, miközben a nyelvét körbe-körbe járatta a farkamon. Istenem, de jó volt ebben. Túlságosan is jó.

– Rylan–nyüszítettem, miközben próbáltam visszatartani az orgazmusomat. Ziháltam, a csípőmet ide-oda forgattam, elmerülve abban az érzésben, ahogy Rylan leszopott.

– Nem bírom, ó, Istenem, nem fogom bírni –nyögtem, fohászkodva, hogy ne hagyja abba, de nem akartam ilyen gyorsan elveszíteni az önuralmamat.

– Add meg nekem –nyögte Rylan a makkom körül. –Ne fogd vissza magad. Túl sokáig vártam –tette hozzá, mintha olvasott volna a gondolataimban.

A bátorítása volt a vesztem. A valóságnak eme rövid pillanata jobb volt, mint az összes fantáziám együttvéve, és nem tudtam volna visszatartani, még ha próbáltam volna sem.

Rylan mohón felfalt minden egyes adag spermát, miközben patakokban lőttem az éhes szájába. A nyelvét a farkam feje körül járatta, amikor elélveztem, és egyre jobban szívta, hogy biztosítsa, hogy az utolsó cseppig megkap mindent. Haldokoltam, káromkodtam és ziháltam, miközben a lábaim a farkammal együtt rángatóztak.

– Baszd meg, elég, a francba, nem bírom tovább –könyörögtem, miközben érzékeny farkamat kínozta a szakértő nyelvének érzése.

A könyörgésemre Rylan kiengedte a farkamat a szája melegéből. Azonban továbbra is végig simogatta a combomat, a csípőmet, a hasamat, bárhol, ami csak a keze ügyébe került, miközben magamhoz tértem a mámorból. Amikor végre újra tudtam koncentrálni, figyeltem, ahogy Rylan felszedte a padlóról a bugyit, a szeme még mindig égett a vágytól. –Van még ilyened fent? –kérdezte, az egyik ujján lógatva a kis fehérneműdarabot.

Bólintottam.

– Menj, vegyél fel egyet –parancsolta.

– Rylan, én nem...

– Csak nekem, oké? –könyörgött, megszabadítva minden tétovaságomtól, amit abban a pillanatban éreztem.

Ismét bólintottam. –Jössz? –kérdeztem, és zavartnak éreztem magam, amikor nem lépett azonnal a hátam mögé és nem követett.

– Csak egy pillanatra van szükségem – bólintott, a hangja feszült volt. Az erekciója tisztán látszott a nadrágja cipzárjánál.

Felfelé indultam az emeletre, megfeledkezve arról az elhatározásomról, hogy lassan haladok a dolgokkal. Ahhoz most már úgyis túl késő volt. Ebben a pillanatban csak Rylanre vágytam. Pokolian ideges voltam, de a világ minden kincséért sem hagytam volna ki ezt a lehetőséget.

Az egyik kedvenc közelmúltbeli vásárlásomat választottam, egy piros csipkés fiúsortot és egy fekete hálós harisnyát. Mint minden új fehérneműnél, most is kíváncsi voltam, hogy Rylan hogyan reagál majd a látványomra. Mindennél jobban akartam, hogy akarjon engem. Azt akartam, hogy a kegyeimnek engedelmeskedjen. Furcsa volt, de nem éreztem magam nőiesnek vagy gyengének, amikor a finom alsóneműt viseltem. Ehelyett kívánatosnak, összeszedettnek és erősnek éreztem magam.

Ugyanakkor még mindig voltak kétségeim és pillangók örvénye a gyomromban. Nem tudtam megállni, hogy ne gondolkozzam azon, vajon Rylan kifejezetten engem akar-e, vagy bármelyik fehérneműs férfi felizgatja. Reméltem, hogy csak én vagyok az. Nem akartam Rylanre vagy a más férfiak iránti vonzalmára gondolni. Őt magaménak akartam, legalábbis egyelőre, és ennek elégnek kellett lennie.

Miközben megacéloztam az elhatározásomat, Rylan belépett a kis hálószobámba, és becsukta maga mögött az ajtót. Az éhes tekintet a szemében erőt adott nekem.

– Ez hogy tetszik? –kérdeztem, egyre lassabban körbefordulva, hogy teljes háromszázhatvan fokos rálátást kapjon a csipkével borított seggemre.

A torokhangú morgásától a farkam elkezdett könnyezni.

– Feküdj az ágyra, Lush–parancsolta.

Sietve tettem, amit parancsolt, és izgatottan figyeltem a tekintetét, amiben a tiszta vágy tükröződött.

– Baszki, olyan átkozottul jól nézel ki –sziszegte, sietve levetette a ruháit, és a padlóra dobta őket. Amikor teljesen meztelenül állt az ágy lábánál, újra megszólalt.–Szeretem, ha én irányítok, Lush. Nem lesz ezzel semmi problémád?

Alig tudtam felfogni, amit mondott, túlságosan elmerültem Rylan majdnem tökéletes meztelen testének látványában, és a tőlem alig pár lépésre lévő vastag, hosszú, merev farkában.

– N-nem –sikerült válaszolnom. A szavai még jobban felcsigáztak, és éreztem, hogy a nemrég még teljesen lemerült farkam életre kel.

– Simogasd meg magad a kedvemért, Scott. Állítsd fel a farkadat.

Megrántottam a csipkét, és már épp készültem felfedni a farkam hegyét, amikor Rylan megállított. –Ne! Ne vedd le! Látni akarom, ahogy növekedsz a karmazsinvörös alatt.

Mindkét kezemmel lefelé nyúltam. Egyik kezemmel a golyóimat gyömöszöltem, masszírozva őket az anyagon keresztül, míg a másik kezemmel a farkamat simogattam le-fel egészen a tövétől a csúcsáig. Már néhány könnyed érintés után teljesen begerjedtem. Lehunytam a szemem, és egy pillanatra azt képzeltem, hogy Rylan megérintett, ahelyett, hogy az ágy végében lévő helyéről figyelt volna.

– Nézz rám –parancsolta, és a fantáziám visszaváltozott valósággá. –Ne vedd le a szemed az enyémről.

Lassan felmászott a matracra, és felém kúszott. Szétnyitottam a combjaimat, hogy helyet csináljak neki közöttük. Megállt, amikor a szája éppen a simogató kezem fölött járt. Rylan néhány simogatás között lehajolt, és a csipkén keresztül nyalogatta a farkamat, le sem véve a szemét az enyémről. Végül az egyik keze is csatlakozott, a golyóimat simogatta, majd a másik kezét a fenekem felé vezette.

Azonnal megfeszültem. A mozdulataim abbamaradtak, és Rylan felnézett, tanulmányozva engem és a reakciómat. Néhány lélegzetvétel után megértés villant fel a tekintetéből.

– Sok dolgot fogunk ma este csinálni, Lush, de nem fogom a farkamat bedugni ide, oké? –Rylan megnyugtatott, határozottan megfogta a fenekemet, miközben lassan végigsimította az egyik ujját a csipkével borított hátsó bejáratomon. –Nem kell ez neked első alkalommal, legalábbis némi előkészítés nélkül.

Csalódott tekintetem nyilvánvaló lehetett.

– Bassza meg, ne nézz így rám, Scott –könyörgött. –Krisztusom, csak te tudsz engem egyik pillanatban ennyire feldühíteni, a másikban pedig kibaszottul felizgatni. Tudtad ezt? Tudod te, hogy mennyire szeretnék kurvára az első férfi lenni a seggedben?

– Nem.

– Ez igaz, és az is leszek, de nem ma este –fogadkozott.

– De én megtehetném. Mármint... –A pokolba! Mi volt a megfelelő módja annak, hogy megmondd egy férfinak, hogy hajlandó lennél megdugni a seggét? Fogalmam sem volt róla. Szerencsére nem kellett részleteznem.

Rylan mosolyogva megrázta a fejét. –Talán nehéz elhinni, de nekem is hosszú idő telt el. Én sem állok még készen. Nem számítottam semmi másra, amikor átjöttem, mint egy súlyos kielégületlen kanosságra és egy újabb kör veszekedésre veled, Lush. Aztán úgy terveztem, hogy hazamegyek, és maszturbálok egyet, miközben elképzellek csipkével borítva, ahogy már több mint egy tucatszor tettem az esküvő éjszakája óta.

– Tényleg? –kérdeztem, őszintén meglepődve, de egyben izgatottan a beismerésétől.

Rylan felszisszent. –Tényleg. Nem koptatlak le, Lush–erősködött, érzékelve a hitetlenkedésemet. –Ha egy pillanatig is azt hiszed, hogy nem akarom a farkadat a seggemben, akkor elment az eszed. Bármikor és bárhol hajlandó lennék hagyni, hogy megkapj, és ez már mond valamit. De a túl sok, túl gyorsan nem tesz jót nekünk, oké?

Nem akartam túl sokat belelátni a kijelentésébe, de tudnom kellett... –Általában hagyod, hogy más férfiak...?

– Hogy megdugjanak? –tette hozzá. –Nem. Develed mindent át akarok élni. Annyira kibaszottul akarom, Lush. És nagyon, nagyon, nagyon, nagyon ide akarom dugni a farkamat –mondta, miközben az ujját a csipke alá csúsztatta, és a hangsúly kedvéért megkocogtatta a nyílásomat. –El sem tudod képzelni, mennyire.

– De igen, el tudom –suttogtam vissza, meglepve őt.

– A francba, ezzel nem könnyíted meg a helyzetet.

– Sajnálom –mondtam bénán.

– Nem kell. Mindig is tudtam, hogy veled lenni a legédesebb pokol lenne–ismerte el mosolyogva. Rylan megfogta a csipkés alsót, és lassan lehúzta a testemről, majd a saját ruhái kupacára dobta. Megjegyeztem, hogy a harisnyát a helyén hagyta. Hátradőlt a sarkára, és hosszan elidőzött, miközben a farkamat és a hosszú, hálóval borított lábaimat nézegette.

Néhány szívdobbanás után végre megtaláltam a bátorságot, hogy megtörjem a köztünk feszülő csendet. –Megérinthetlek, Rylan? –kérdeztem tétován.

A válasza azonnali volt. –Ó, baszd meg, igen. Megérinthetsz, megnyalhatsz, megujjazhatsz, bármit, amit csak akarsz, Scott.

Mindezeket a dolgokat akartam, de mindennél jobban akartam érezni az ajkait az ajkaimon. Így amikor felnyúltam, és magamhoz húztam a fejét, nem lepődtem meg a döbbent arckifejezésén.

Amikor ajkaink először találkoztak, Rylan nem volt erőszakos vagy agresszív, és még csak nem is reagált. Ehelyett mozdulatlan maradt, és hagyta, hogy az ajkaim szabadon barangoljanak. Engedte, hogy szabadon ingereljem és ízlelgessem, amíg nem kezdett remegni a vágytól. Az ajkai szétnyíltak, és egy nyögéssel a számba fúrta a nyelvét, és buzgón kezdett el felfedezni.

Hangosan felnyögtem, kezemet a hajába túrtam, szorosan magamhoz szorítva, miközben másik kezemmel vakon kerestem lenyűgöző farkát. Hosszú, vastag és sima volt. Mélylila, körülmetélt feje enyhén szivárgott, ami egyszerre lepett meg és örömmel töltött el. Még soha nem értem el egyetlen férfinál sem, hogy miattam ilyen állapotba kerüljön. A pokolba is, amennyire én tudtam, még soha nem tettem keménnyé egy férfit sem. Őt érinteni teljesen más volt, mint magamat kényeztetni, és nem csak a kezem helyzete miatt. A bőre sokkal forróbb volt, mint az enyém. Olyan érzés volt a kezemben, mint az olvadt selyem és acél. Olyan furcsa volt megérinteni egy másik férfi farkát, és mégis olyan kibaszott erotikus. Rylan nyögései alapján diktáltam a tempót, minden egyes bátorító hangra egyre erősebben és gyorsabban simogattam.

Anélkül, hogy megszakítottuk volna a csókunkat, Rylan keze megtalálta a farkamat, és úgy helyezkedett el, hogy együtt simogathassuk, miközben a farkunk egymáshoz simult.

– Ó, baszd meg, baszd meg –nyögtem, tudván, hogy megint közel vagyok.

Rylan elengedett. –Fordulj meg –parancsolta.

– De azt mondtad...

– Csak látni akarlak, talán megkóstolni –osztotta meg velem, a hangja remegett a vágytól.

– Ó, Istenem.

Amikor a hasamra fordultam, Rylan mindkettőt megtette. Szélesre tárta a fenekemet, és ismét hosszan nézett. Aztán lassan, egyesével lehúzta rólam a harisnyámat, és mindkét lábamon visszafelé haladt, közben csipkedte és ízlelgette a bőrömet. Miután óráknak tűnt, ahogy masszírozta feszes, kerek fenekemet, végül éreztem, ahogy a nyelve egy csíkot húzott közvetlenül a golyóimtól egészen a farokcsontomig.

Édes Istenem!

Olyan furcsa érzés volt, de kibaszottul izgató. Újra és újra megismételte a mozdulatot, amíg vonaglottam, szégyentelenül nyögtem és szivárgott a farkam.

– Van síkosítód? –kérdezte lélegzetvisszafojtva.

Újra megfordultam, most már a hátamon feküdtem, és mohón nyúltam a síkosítót tartalmazó üvegért az éjjeliszekrényemhez, remélve, hogy meggondolta magát a dugással kapcsolatban.

Rylan a lábaim közé ült, és egy nagy adagot spriccelt a farkamra. Újra simogatni kezdett, és figyelte, ahogy a széles, ragacsos farkam siklott a csúszós ujjai között. –Bassza meg, ez kurvára izgató, Lush–sziszegte.

Összerándultam a simogatásától, éreztem, hogy a bizsergető érzés kezd eluralkodni rajtam.

– Még nem –zihálta Rylan, és gyorsan ökölbe szorította a kezét, így szinte lehetetlenné vált számomra, hogy visszatartsam magam. –Még ne élvezz el –parancsolta.

Össze kellett szorítanom a fogaimat, hogy visszatartsam magam, de valahogy sikerült.

Rylan egyenletes tempót tartott, simogatta a farkamat, miközben felkúszott a hasam mentén. Úgy helyezkedett el, hogy fölém térdelt, a lábai az enyémek két oldalán voltak, a farkam pedig a fenekével egy vonalban.

– Ó, baszd meg –sziszegte, hátranyúlt, hogy az ánuszához dörzsölje a szivárgó farkam csúcsát.

Kurva jó érzés volt. Annyira szerettem volna belé hatolni, hogy kipróbálhassam, mennyire szorosan öleli körül a farkam. Ehelyett ökölbe szorítottam a lepedőt, és hagytam, hogy Rylandiktálja a tempót.

– Mondd csak, Lush. Valld be, hogy kiverted, miközben arra gondoltál, hogy megdugsz engem. –Nyögdécselt, miközben a fenekét újra és újra a farkam csúcsához simította.

– Igen. Ó, baszd meg, igen –nyögtem.

– Mondd, hogy elélveztél, miközben arra gondoltál, hogy bedugom a kemény farkamat a seggedbe –parancsolta.

Ó, istenem! Az erotikus szavai már túl soknak bizonyultak. –Igen. Baszd meg, Rylan, annyira el akarok élvezni –könyörögtem.

– Csináld! Élvezz rá a seggemre –bátorított.

Ezúttal nem akartam egyedül elmenni, szükségem volt rá, hogy együtt legyünk. Elengedve halálos szorításomat a lepedőn, megragadtam a farkát, és dühösen simogattam, miközben rekedt kiáltással robbantam végig a fenekén.

A következő pillanatban hallottam Rylan tompa nyögését, ahogy a kezembe és a mellkasomra lövellt. A ragacsos folyadék meleg, sűrű és forró volt. Olyan erősnek és szexinek éreztem magam, amikor tudatosult bennem, hogy képes vagyok arra, hogy néhány mozdulattal elélveztessem.

Sajnos a kellemetlen csend, amely azonnal követte az életünket megváltoztató orgazmusainkat, félelmetes volt. Olyan régóta voltunk ellenségek, hogy fogalmunk sem volt, hogyan kezeljünk ilyen mély, mindent elsöprő és ellentmondásos érzelmeket. Legalábbis én nem tudtam.

Rylan túl hamar mászott le rólam, és a fürdőszoba felé vette az irányt, engem pedig otthagyott, hogy azon tűnődjek vajon most mi is legyen?

Kevesebb, mint egy percig volt távol, mielőtt visszatért egy nedves törülközővel, és felajánlotta nekem, hogy tisztálkodjak meg.

Csendben nézte, majd miután végeztem, a padlóra dobtam. Meglepő módon Rylan nem öltözött fel, és nem úgy tűnt, hogy sietne távozni, mint amitől tartottam. Visszamászott az ágyamba, és lefeküdt mellém.

– Nem rossz az első meleg élményedhez képest, mi, Lush? –kötekedett, bár hallottam a bizonytalanságot a hangjában.

Azt akartam mondani neki, hogy ez kurva jó volt, de tépelődtem. Tényleg meleggé tett az, amit megosztottunk egymással? Nem így láttam, és határozottan nem álltam készen erre.

Nem tudtam elrejteni Rylan elől a kétségbeesett tekintetemet.

– Én... én, umm…

– Felejtsd el, Lush. Majd később megbeszéljük –ráncolta a homlokát. –Pihenjünk egy kicsit –morogta, és elfordult tőlem, hogy a fal felé forduljon.

A közöttünk lévő kapocs megszűnése olyan volt, mint egy gyomros, de nem fűztem hozzá vigasztaló szavakat. Nem tudtam, mit mondhatnék, hogy jobbá tegyem a helyzetet. Ehelyett követtem Rylan példáját, és az ajtó felé fordultam, lehunytam a szemem.

Igaza volt; valószínűleg nem most volt a legjobb alkalom, hogy a jövőről beszélgessünk, nem úgy, hogy az érzelmeink ennyire elszabadultak. Majd reggel beszélünk, amikor mindketten tisztán tudunk gondolkodni, és el tudjuk dönteni, hogyan tovább.

 

****