11.- Epilógus

 

Tizenegyedik fejezet

-Rylan-

 

Fordította: Aemitt

 

Nem tudtam, hogyan válaszoljak Scott kérdésére. Annyi mindent akartam mondani, de a legfontosabb, hogy ő az enyém. Ma este már lefektettem az igényemet, és nem akartam elengedni Scottot. Ugyanakkor attól is rettegtem, hogy megint elijesztem.

– Azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel –mondtam ehelyett.

– Életem legjobb orgazmusáért? –kérdezte.

Az incselkedő szavai egy kis enyhülést nyújtottak az idegeimnek.

– Nem, a korábbi miatt. Túlreagáltam, és sajnálom.

Scott kuncogott. –Úgy tűnik, sokszor reagálod túl, Squeaker.

Így volt, de csak vele. –Baszd meg, Lush–vágtam vissza, és játékosan megbökdöstem a könyökömmel.

– Remélem, hogy te csinálod majd –válaszolta, és az oldalára fordult, hogy szembe nézzen velem.

– Mit csinálok? Megduglak?

Bólintott.

– Szóval tetszett? –kérdeztem, önelégültnek éreztem magam.

– Kurvára tetszett. Még sosem tapasztaltam ilyet. Újra akarom csinálni –mondta, és kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa a még mindig ragacsos, már most is éber farkamat.

– Talán majd, ha már nem leszel olyan érzékeny –mondtam. Isten tudja, hogy újra akartam őt, de szem előtt tartottam, hogy ez volt az első alkalom. Bárcsak abbahagyná a simogatást. A keze a farkamon lehetetlenné tette, hogy kitartsak az elhatározásom mellett.

– Vagy megdughatlak?–kérdezte Scott szégyenlősen, azonnal semmissé téve a habozásomat.

– Azt akarod mondani, hogy a seggemet akarod? –incselkedtem, bár mélyen legbelül a szavai felizgattak.

Scott bólintott, de nem volt hajlandó a szemembe nézni.

– Hé, ne csináld –mondtam, megragadtam az állát, és rákényszerítettem, hogy felnézzen rám. –Ne bújj el előlem. Mindent akarok, amit te is akarsz. És tetszik ez a teljes őszinteség. Nagyon tetszik. Nem akarom, hogy valaha is félj elmondani nekem bármit, különösen azt, hogy mit akarsz az ágyban.

Éreztem, hogy ellazul mellettem. –Én is –értett egyet. –Többet akarok abból, amit most megosztottunk, Rylan. Imádtam, de tudni akarom, milyen érzés benned lenni.

– Bassza meg, én is ezt akarom –sziszegtem.

– Tényleg? Biztos vagy benne? –kérdezte meglepődve.

Sokat kellett még tanulnia a meleg kapcsolatokról, és nagyon örültem, hogy én leszek az, aki megtanítja neki.

– Határozottan.

– Nos, én készen állok, ha te is, Squeaker–jelentette ki, megfogta a kezem, és a már merevedő farka köré kulcsolta, mintha bizonyítékra lenne szükségem.

– Hozd a síkosítót–parancsoltam, kinyitottam egy óvszert, és beburkoltam vele a farkát, miközben Scott az ágyon tapogatózott az üvegért.

Egy jó adagot öntöttem a síkos folyadékból a beöltöztetett farkára, majd egy másik adagot a kezére, mielőtt odahajoltam egy gyors csókra.

– Hogy akarsz engem, Lush? –kérdeztem, tudatában annak, hogy bizonyára nem kevés fantáziája volt erről a pillanatról.

– Térdre –parancsolta.

Elmosolyodtam, már sejtettem, hogy ez lesz a választása. Megfordultam, négykézlábra helyezkedtem előtte, és vártam.

– Édes Jézusom –sziszegte, egyik kezével szétfeszített, miközben a másik kezével síkosítóval kente be érzékeny bejáratomat.

– Én sem akarok fájdalmat okozni–hallottam, ahogy suttogja mögöttem.

– Nem fogsz –biztosítottam róla, bár ebben nem voltam biztos.

Scott farka sokkal nagyobb volt az átlagosnál, és én nem gyakran voltam alul. Viszont kétségbeesetten vágytam arra a kellemes fájdalomra, amit most először tapasztalhattam vele. Az egyik kedvenc fantáziámat teljesíteném be. A pokolba is, a farkam máris nedvedzett a várakozástól.

Ahogy az ujja tétován behatolt a lyukamba, lágy, bátorító szavakat suttogott arról, hogy milyen feszes, szoros és szexi a seggem. A dicsérete felbátorított, és azon kaptam magam, hogy hátrafelé tolok, lovagolva az ujján, kétségbeesetten vágyva még többre.

– Ó, Istenem, Rylan, ez annyira dögös.

– Tegyél be még egyet –lihegtem.

Lelkesen tette, amit kértem. Meglovagoltam mindkét ujját, miközben hallgattam a hangokat, ahogy a szabad kezével a farkát simogatja.

– Olyan szűk vagy –nyögte tétova hangon.

– Elbírok veled–biztosítottam őt. –Ne várakoztass tovább. Kérlek? –könyörögtem.

Éreztem a farkának minden egyes centiméterét, ahogy belém hatolt.

– Ó, ó, a pokolba, Rylan! –csikorogta, ahogy először követelte magáénak egy férfi seggét.

Pontosan tudtam, mit érez. Élénken emlékeztem Scott testének szoros, meleg szorítására, ahogy elnyelte a farkamat.

– Dugjál meg –biztattam őt.

Úgy tűnt, ezekre a szavakra várt. A következő pillanatban Scott teljes hosszában belém hatolt. Újra és újra nekicsapódott a fenekemnek, amíg zihálva és még többért nem kiáltottam.

– Rylan, én... én... ó, Istenem –nyögte, ujjai fájdalmasan a csípőmbe vájtak, miközben minden egyes vad lökésnél stabilan tartott.

– Ne hagyd abba! Ne fogd vissza magad, Scott! Én is élvezek. Baszki, már is! –káromkodtam, miközben az első ondófolyam kilőtt a farkamból az ágyra.

– Annyira csodálatos vagy, Rylan–kántálta újra és újra, miközben hosszú, hangos kiáltással elélvezett.

Az idő ezután elveszett.

Csókolóztunk és felfedeztük egymás testét a kezünkkel, az ajkainkkal és a nyelvünkkel. Valamikor Scott elővett egy törülközőt, hogy letörölje a lepedőről az ondóm nagy részét, mielőtt a nagy karjaiba ölelt, és mindkettőnket betakart a takaróval.

– Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem –suttogta a hajamhoz simulva.

Le kellett nyelnem a torkomban lévő gombócot, mielőtt meg tudtam volna szólalni. –Örömömre szolgált, Lush. Emellett most már tudom, miért voltál mindig olyan népszerű a nők körében a gimiben.

Amikor nem válaszolt a szokásos gúnyos megjegyzésével, felemeltem a fejem, és jól megnéztem a kipirult arcát. –Ó, Istenem, te elpirultál? –cukkoltam.

Megpróbált vállat vonni, de a karjai még mindig körülöttem voltak. –Én akartalak téged már évekkel ezelőtt. Arról fantáziáltam, amit most együtt csináltunk –vallotta be vonakodva. Mintha túl sokáig cipelte volna ennek a titoknak a súlyát.

– Tudom. Úgy értem... akkor még nem tudtam –tisztáztam. –De most már tudom. És csak hogy tudd, én is akartam.

Scott a homlokát az enyémre fektette, és nagyot sóhajtott. Aggodalmasan összeráncolta a szemöldökét. –Annyi évet elpazaroltunk, Rylan. Az egész az én hibám. Bárcsak ne féltem volna annyira attól, hogy más vagyok. Bárcsak elmondtam volna neked.

Tenyeremmel megfogtam az arcát, és a szemébe néztem. –Azt hiszed, én nem féltem? Itt nincs kit hibáztatni, Scott. Ha valaminek, akkor annak kellene örülnünk, hogy ilyen sokáig tartott, hogy végre összejöjjünk.

– Kellene? Miért?

– Mert a ma este így sokkal különlegesebb lett. Korábban egyikünk sem állt készen –tettem hozzá, amikor zavartnak tűnt. –A legtöbb ember nem kap második esélyt, Lush. Nekünk azonban megadatott. Mostantól minden este, amit együtt töltünk, csak jobb lesz, mert első kézből tudjuk, milyen közel voltunk ahhoz, hogy elveszítsük egymást.

– Gondolom, ez azt jelenti, hogy sok éjszakát tervezel velem tölteni, ugye, Squeaker? –kérdezte félénk mosollyal.

Gondoltam rá, hogy ugratom, de megérdemelte, hogy megtudja az igazi érzéseimet. –Minden lehetséges éjszakát veled akarok tölteni hosszú-hosszú ideig. Remélem, te is ezt akarod –válaszoltam.

– Mindennél jobban.

Ezzel megállapodtunk, közelebb bújtunk egymás karjaiba, és szundikáltunk egy darabig. Amikor felébredtünk, együtt feküdtünk, és órákig beszélgettünk. Scott mesélt a gyerekkoráról, a biológiai apja depresszióval, majd az alkohollal folytatott küzdelméről. Mesélt a kedvenc tanáráról, az első csókjáról, a főiskolai problémáiról és arról, hogy egész életében arról álmodott, hogy állatokkal dolgozhasson. Még a csodálatos szex után is, amit együtt töltöttünk, ez a beszélgetéssel töltött idő valahogy még meghittebbnek tűnt. Scott rám bízta az életének olyan magánéleti részleteit, amelyeket korábban senkivel sem osztott meg.

Én is viszonoztam. Történeteket meséltem neki arról, amikor BJ és Jamie még fiatalok voltak, és hogy milyen csínytevésekbe keveredtek. Imádtam hallani, ahogy Scott hangosan nevet a testvéreink bohóckodásain, persze főleg Jamie-éin, hiszen mindig ő volt a vadabb. Meséltem neki arról az éjszakáról is, amikor bevallottam a szüleimnek, hogy meleg vagyok, és arról, hogy milyen nehéz volt beilleszkednem a középiskolában. Még azt is megosztottam vele, hogy mennyire izgatott vagyok a legújabb munkahelyi projektem miatt, és az összes korábbi pasimmal ellentétben Scott tényleg meghallgatott. Végül a fiatal fiúknak szóló „Szociálisan jobban beilleszkedő” programomról kérdezett, és tudni akarta, hogyan tudna részt venni a kezdeményezésben. Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy nem is szerethetném jobban.

Végül visszamentünk a konyhába. Meztelenül vacsoráztunk. Teljesen jól éreztük magunkat egymás társaságában, nevetgéltünk, falatokat adtunk egymásnak a desszertből, és csókolóztunk, miközben egymás mellett ültünk Scott kis konyhasarokjában.

Természetesen ismét Scott ágyában kötöttünk ki, még mindig csókolózva, valóban bepótolva az elvesztegetett időt.

– Remélem, tudod, hogy még mindig veszekedni fogunk, függetlenül attól, hogy hagytam, hogy megdugj –mondta Scott gúnyosan, miközben végigcsókolt egy részt a nyakamon a fülem felé.

– Mmm–nyögtem fel, amikor forró leheletét a bőrömön éreztem. –Hát persze, mert rohadtul makacs vagy, Lush–incselkedtem.

Felemelte a fejét, hogy rám bámuljon. –Te pedig túlságosan is pimasz vagy egy kockához képest, Squeaker.

– Ezt meg kell hagyni. –Az ajkaim mosolyra húzódtak. –De most, miután összevesztünk, kibékülhetünk.

– Az ágyban? –kérdezte. –Mert ettől most még jobban akarok veled veszekedni, Squeaker.

– Komolyan?

Az utolsó dolog, amit Scott-tal csinálni akartam, az a veszekedés, talán birkózás, de nem veszekedés.

– Mi van? –Az ajkai játékos mosolyra görbültek, és akkor már tudtam, hogy csak ugrat.

– Nem egészen így értettem, és ezt te is tudod. –A mutatóujjammal játékosan a mellkasába böktem. –Ráadásul azt hittem, hogy fegyverszünetet kötöttünk.

– Áú! Nem. Nincs fegyverszünet –jelentette ki, és megdörzsölte azt a helyet, ahol megböktem. –Azok után nem, hogy épp most ajánlottál fel annyi békülősszexet, amennyit csak akarok.

– Nem is –jelentettem ki kuncogva. –Úgy tűnik, van érzéked a dolgok kiforgatásához, Lush.

– Nem, nincs.

– De igen, van.

– Ne csináld.

– De igen.

– Várj egy percet, most van az első hivatalos veszekedésünk, mint pár? –vigyorgott ördögien.

Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak, mert pontosan tudtam, hová akar kilyukadni. –Nem veszekszünk. Baráti beszélgetést folytatunk, te hülyegyerek. Ez a különbség.

– Tényleg? Mert te csak akkor hívsz hülyegyereknek, amikor vitatkozunk, Squeaker. Szóval ezt veszekedésnek kell tekintenem. És most, hogy vége, készen állok arra a békülős szexre, amit ígértél.

– Miből gondolod, hogy vége? –provokáltam őt.

– Ebből –válaszolta Scott, megfogta a kezemet, és a lenyűgözően kemény farka köré kulcsolta.

– Bassza meg –sziszegtem, és ökölbe szorítottam a farkát.

– Készen állsz a békülésre?

– Határozottan –egyeztem bele, lejjebb kúszva az ágyon, hogy a számmal elérhessem a farkát.

Nyelvem első nedves nyalintására Scott máris remegni kezdett alattam.

– Említettem már, hogy mennyire szeretek veled harcolni, Squeaker? –kérdezte, ujjait a hajamba túrva, és kezével követte a fejem fel-le mozgását, miközben szoptam.

– Mmmhmm –motyogtam, és mosolyogva körbefogtam a farkát.

– A francba, de jó vagy ebben –mondta felfelé ívelve a csípőjét.

– Úgy érted ebben? –kérdeztem, lejjebb mozdítva a számat, hogy utat nyalhassak a golyóin lefelé, a feneke irányába.

– Ó, édes Istenem – suttogta.

Minden erőmet Scott örömére összpontosítottam. Nem tartott sokáig, mire elérte a csúcspontját, miközben egyik ujjam a prosztatáját masszírozta, a nyelvem pedig köröket nyalt a farka csúcsa körül.

– Ezt tényleg szereted, mi? –incselkedtem, miután végre abbahagyta alattam a remegést és a zihálást.

– Aha –egyezett bele, felhúzva engem a teste mentén egy hosszú, nedves csókra.

– A szereted erős szó, Lush.

A következő pillanatban az arckifejezése komoly lett, és a szívem összeszorult.

A fenébe, miért kellett az „sz” betűs szóra koncentrálnom?

Scott keze felnyúlt, hogy gyengéden megsimogassa az állkapcsomat. –Nem, nem az. Nem, ha rólad van szó, Rylan.

Nem tudtam leplezni a meglepetésemet. –Tényleg?

– Tényleg. Aha... ez így rendben van?

El akartam űzni a szemében pislákoló bizonytalanságot.

– Sokkal több, mint rendben –válaszoltam, szélesen elmosolyodtam, és egy gyors spontán csókkal ajándékoztam meg.

Hosszú, hangos sóhajjal engedte ki a levegőt, amit eddig visszatartott. –Hála Istennek. Nem akarlak megosztani senki mással, Rylan.

– Azt hiszem, ezzel az enyém vagy, Lush–jelentettem ki önelégülten.

– Átkozottul határozottan… vagy… a francba, mindegy –morogta, és frusztráltan végigsimított a tincsein. –Leszarom a címkéket, amíg itt vagy nekem te –suttogta az ajkaimra.

– Engem sem érdekel. Többé már nem.

Komolyan gondoltam.

Nem kellett, hogy Scott kijelentse, hogy meleg, ahhoz, hogy tudjam, szeret engem. Láttam a szemében. Talán volt valami, amit a meleg kifejezéssel kapcsolatban ki lehetett fejezni, de be kellett ismernem, kurvára tetszett a gondolat, hogy én vagyok az egyetlen élő férfi, aki valaha is felkeltette Scott Lush érdeklődését. Akkor és ott megígértem magamnak, hogy mindent megteszek azért, hogy még hosszú-hosszú ideig, ha szerencsém van, örökké, fenntartsam az érdeklődését.

 

****

Epilógus

-Scott-

 

Fordította: Aemitt

 

– Tudtam, hogy itt talállak. –Hallottam, ahogy Rylan fülledt hangja átszűrődik a művészeti galéria kis raktárhelyiségének sötétségén. Már majdnem egy éve volt, hogy Rylan pontosan ezen a helyen bukkant rám, a testvéreink esküvői fogadásán.

Szerencsére azóta sok minden megváltozott.

– Látta valaki, hogy elmentél? –suttogtam.

– Nem. Rimmer túlságosan el van ragadtatva az új férjétől ahhoz, hogy észrevegye, hogy az esküvői vendégeik közül bárki is elkóborolt. Ráadásul a tánc csak most kezdődött.

– Ó, a pokolba –válaszoltam, és eszembe jutottak Tino esetlen táncmozdulatai, amikor Jamie legénybúcsúján ő volt a sztriptíztáncos. Azóta Tino lemondott az egzotikus táncos karrierjéről, hogy Rimmer személyes játékszerévé, ma pedig a férjévé válhasson.

Rylan kuncogott valahonnan a hátam mögül. –Nem is olyan rossz ez. Azt hiszem, Rimmer eljegyzési ajándékként táncórákat adott Tinónak. Tényleg jól mutatnak együtt.

– Szóval azt akarod mondani, hogy van egy kis időnk? –kérdeztem várakozóan.

Az ajtó zárjának kattanó hangjával megkaptam a választ. Rylan fényes, fekete, cipője a padlóhoz koppant mögöttem, ahogy közeledett. A hátamnál érzett melegségből tudtam, hogy közel van.

– Ez a szoba nem sokat változott–dörmögött a fülembe. –Arra a székre azonban nem emlékszem. Aztán megint csak nem sok mindenre emlékszem abból az éjszakából, kivéve, hogy elővetted a farkadat. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne dugjalak meg –suttogta Rylan csábítóan, miközben a nyelvével végignyalta a fülkagylómat.

– Kár, hogy nem volt rá lehetőséged, Squeaker. Talán ma este több szerencséd lesz –vetettem fel, és kinyomtam a fenekemet, hogy hozzádörgölőzzek a már amúgy is kemény farkához.

– A hatalmas tested olyan kibaszott szexi abban a szmokingban. Istenem, akarlak –sziszegte, miközben átkarolt, hogy sietve kigombolja a nadrágomat, és becsúsztassa a kezét a belsejébe. –A kurva életbe, Lush–káromkodott Rylan, amikor vándorló keze találkozott a nejlonba burkolt farkammal. Lejjebb merészkedett, és ismét csúnyán káromkodott, amikor felfedezte, hogy a selymes anyagnak nincs vége, ahogy a keze végigsiklott a combomon.

Hagytam, hogy a nadrágom a földre hulljon, majd megfordultam, így Rylan tisztán láthatta a testem alsó felét, amelyet teljes alakos, babakék harisnya borított. Régen volt már, hogy így öltöztem fel neki. Tudtam, hogy ez a bizonyos harisnya megvadítaná. Ez volt a szándékom, és ez volt az oka annak, hogy nem viseltem alatta semmi mást.

– Mit gondolsz? –kérdeztem, figyelve, ahogy a szemei elsötétülnek a kéjtől, amikor meglátja a vastag farkamat a puszta nejlon alatt.

– Jézusom, Scott, kizárt dolog, hogy úgy hagyd el ezt a szobát, hogy ne dugnálak meg.

Elmosolyodtam. –Valahogy így is terveztem.

Az övéért nyúltam, és gyors munkát végeztem a nadrágjával és az alsónadrágjával, majd megragadtam a harisnyám derekát.

– Ne! Hagyd magadon! –parancsolta Rylan.Megkerülve engem, végigcsúsztatta a plüssfotelt a padlón, amíg a háttámlája a falnak nem támaszkodott. Az ülőkére mutatott. –Azt akarom, hogy ott térdelj le, a falnak fordulva, nagyfiú –parancsolta.

Mint mindig, a farkam fájdalmasan megfeszült a durva parancsára. Felvettem a pózt, széttártam a combjaimat, hogy Rylan jól szemügyre vehesse nejlonnal borított seggemet.

– Basszus, olyan szexi vagy kékben. Nem hiszem, hogy van olyan színe a szivárványnak, ami ne állna jól neked, Lush–dicsért, miközben végigsimította a selymes anyagot a lábam, a combom és a fenekem hátsó részén.

– Köszönöm, hogy ezeket viseled értem–hajolt le Rylan és a fülembe súgta. –Megbocsátasz nekem? –kérdezte.

– Miért? –dadogtam aggódva.

– Ezért –jelentette ki, mielőtt éreztem, hogy a nejlonanyag szorosan neki feszül a seggemhez, majd középen végigszakad, felfedve a fenekemet. A hang hallatán élesen belélegeztem, hogy aztán újra kifújtam, amikor Rylan az egyik nyállal átitatott ujját mélyen a lyukamba nyomta.

– Sajnálom. Veszek neked egy másikat –ígérte. –Basszus, egy tucatnyit fogok venni neked. Istenem, Lush, olyan átkozottul jól nézel ki. El sem tudod képzelni, mennyire szeretném beledugni ide a farkam. –Hozzátett még egy ujjat, nyomatékosítva a mondandóját. Hátradőltem a behatolása miatt, még többre vágyva.

Túlságosan is jól ismertem a kétségbeesése érzését, mert megegyezett a sajátommal.

– Akkor csináld –biztattam.

Ahelyett, hogy a farkának a csúcsát a fenekemhez nyomta volna, Rylan frusztráltan a hátamra hajtotta a homlokát. –Nincs nálam síkosító–nyögte lehangoltan.

Nem láthatta, hogy mosolygok, amikor benyúltam a kabátom zsebébe, és előhúztam egy csomagot. Korábban már odatettem, pont erre a pillanatra készülve.

Mohón elvette tőlem. –Hála Istennek –sziszegte, és gyors munkát végzett, hogy mind a farkát, mind az ánuszomat bekenje a csúszós folyadékkal.

A következő pillanatban már bennem volt. Rylan teljesen kitöltött, olyan mélyre vezette a farkát, amilyen mélyre csak tudta, miközben szétfeszített, hogy befogadhassam. Így ment ez nálunk, gyorsan, vadul, és kétségbeesetten akartuk érezni, hogy összekapcsolódunk egymással. Már tizenegy hónapja voltunk együtt, és még mindig nem tudtunk betelni egymással.

Rylan keményen és gyorsan nyomult belém, olyan vadul, hogy a kezemet a falnak kellett támasztanom, hogy a szék ne boruljon fel. Csodálatos érzés volt.

– El fogok élvezni, Scott. Ó, bassza meg. Mondd meg most, ha nem akarod a seggedbe –rikkantotta.

– Akarom. Add nekem. Tölts meg –könyörögtem. Már hónapokkal ezelőtt felhagytunk az óvszerhasználattal, és Rylan tudta, mennyire szeretem, ahogy a meleg ondója megtölt engem. Nem tagadta meg tőlem, még ma este sem, a bérelt szmokingomban.

Amikor Rylan elélvezett, biztos voltam benne, hogy a folyosón is hallani lehetett a tiszta gyönyör nyögéseit, ahogy kiürítette magát a seggembe. Szerencsére a raktárhelyiség a második emeleten volt, és elég messze a tömegtől ahhoz, hogy ne hallják meg.

Túl hamar húzódott ki, átkarolta a hátamat, megcsókolta a hajamat, a nyakamat és minden mást, amit csak elért. –Te jössz –suttogta, amikor érezte, hogy megborzongok.

Miután könnyedén helyet cseréltünk, Rylan leült a velem szemközti székre, én pedig előtte álltam. Kemény farkam még mindig kényelmetlenül beszorult a kék nejlon alá.

– Ó, Istenem –sziszegtem, és lehunytam a szemem, amikor Rylan simogatni kezdett a puszta anyagon keresztül. –Kérlek –könyörögtem, azt akartam, hogy szabadítsa ki a farkam.

Nem így történt, legalábbis nem az egészen. Ehelyett Rylan lehúzta a harisnyát, csak annyira, hogy a farkam csúcsa látszódjon. Előre hajolt, és a szájába vette a farkam csúcsát, miközben a nejlonon keresztül simogatta a többi részét és a golyóimat. Szabad kezével a fenekemet fogta, megtalálta a spermával átitatott lyukamat, és két ujját belém nyomta. Ezután már nem volt esélyem. Ha az lehetséges volt, hangosabb voltam, mint Rylan, amikor életem egyik legjobb orgazmusa közben kiabáltam és káromkodtam.

Amikor Rylan lenyelte magom minden egyes cseppjét, elengedett. A vállába kapaszkodva kiléptem az immár tönkrement harisnyámból, amivel a lehető legjobban megtisztogattuk magunkat.

– Most kénytelen leszek kommandózni–kuncogtam, és a nadrágomért nyúltam.

– Nem. Ezeket hoztam neked –válaszolta Rylan, és egy fehér csipkés bugyit tartott a kezében.

Felismertem, hogy ugyanaz a pár volt, mint BJ és Jamie esküvőjének éjszakáján, az eredeti fogadásunk tartozéka.

– Megtartottad őket? –kérdeztem meglepődve. –Azt mondtad, hogy odaadod őket egy másik srácnak.

– Soha nem volt, és nem is lesz az életemben másik férfi, Lush–jelentette ki Rylan, és hirtelen komoly tekintetétől a szívem felgyorsult.

– Miről beszélsz? –kérdeztem reménykedve, mégis óvatosan.

– És én még azt hittem, hogy egyre okosabb leszel, te hülyegyerek.

– Bökd ki, Squeaker.

Úgy éreztem, mintha a tekintetének intenzitása fogva tartana. –Hozzám jössz, Scott? –kérdezte, miközben felnézett rám a székről.

Szerelmesen megérintettem az arcát, a szívemet elöntötték az érzelmek, és az ajkaim kétségbeesetten akartak olyan szavakká formálódni, amilyeneket megérdemelt volna, hogy halljon.

De nem tudtam megtenni. Így nem.

– Nem. Semmiképpen sem –válaszoltam meggyőződéssel. Ha már eljegyezzük egymást, akkor jól akartuk csinálni.

Sajnos még sosem láttam ilyen elkeseredett arcot Rylanon. Felpattant a székről, dühösen felkapta a nadrágját a padlóról, készen arra, hogy kiviharzik az ajtón.

Bassza meg! Nem akartam bántani, épp ellenkezőleg.

Az egyik nagy kezemmel erőteljesen visszalöktem a székre.

– Már megint elhamarkodott következtetéseket vonsz le, Squeaker–döcögtem, tudtam, hogy csak néhány percem van, hogy kifejtsem a véleményemet, mielőtt Rylan elmegy. –Nem hagytad, hogy befejezzem. Vannak dolgok, amiket még a csipke alsóneműt viselő férfinak is meg kell tennie magáért.

– Mint például? –kérdezte keserűen.

– Megkérni egy férfi kezét a megfelelő módon –tájékoztattam, miközben féltérdre ereszkedtem a hideg betonpadlón.

Figyeltem, ahogy Rylan arckifejezése egy pillanat alatt megváltozott, a sértett és dühös kifejezésből teljesen összezavarodott, mégis lelkes lett.

– Csak egyszer tervezem ezt az életben, Squeaker, úgyhogy azt akarom, hogy tökéletes legyen. –Belenyúltam a kabátom zsebébe, hogy elővegyem a kis bársonydobozt, amit korábban oda tettem.

– RylanMadden, te egy nagyképű, beképzelt, okostojás vagy, aki úgy a bőröm alá férkőzik, mint senki más –kezdtem. –Túl sokat kötekedsz velem, elhamarkodott következtetéseket vonsz le, és túlságosan makacs vagy ahhoz, hogy a saját érdekedben cselekedj.

– Mire akarsz ezzel kilyukadni, Lush? –szakított félbe Rylan.

– Emellett okos vagy, őrülten tehetséges, pokolian szexi, és mindig is egyenrangú félként kezeltél. Igazságos vagy, vicces, jó testvér, és megnevettetsz. Minden napot jobbá teszel, mint az előző nap, Rylan–jelentettem ki őszintén.

Megrázta a fejét a szavaimra, de nem törődtem vele, folytattam.

– Én vállalom a felelősséget a külön töltött éveinkért. Tudod, én egy jelre vártam, mint a szivárványok, az angyalok éneke vagy egy villámcsapás, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy te és én egymásnak vagyunk teremtve. De az, hogy beléd szerettem, nem olyan volt számomra, mint bármelyik ilyen dolog, Ry. Feszült, kínos, frusztráló és ijesztő volt.

– Soha nem gondoltam volna, hogy a félelem lesz az a jel, amit az égből vártam, de ez volt az. Csak akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretlek, amikor éreztem a zsigeri félelmet, hogy elveszítelek. Nem tudtam volna elviselni, hogy nélküled éljek. Ez volt az a pillanat, amikor megláttam a szivárványokat, hallottam az angyalok énekét, és éreztem, hogy az elektromos áram villámként hasít a szívembe.

– Soha többé nem akarom megismerni a félelmet, hogy elveszítelek. Azt akarom, hogy mindig mellettem legyél. Elég sokáig tartott, mire rájöttem, de most, hogy itt vagy nekem, soha nem engedlek el. Szeretlek, RylanMadden, és remélem, hagyod, hogy életem hátralévő részében bebizonyítsam, mennyire.

Kinyitottam a kezemben tartott dobozt, hogy felfedjem két gyűrűsujjra tökéletesen illeszkedő méretű karikagyűrűt. Már akkor tudtam, amikor megláttam őket az ékszerbolt kirakatában, hogy nekünk szánták őket. A gyűrűk nem voltak hagyományosak. Nem voltak csiszoltak és ragyogóak. A gyűrűk fémje csavart volt, tompa és világos árnyalatú fehérarany és platina pöttyökkel két különálló körbe tekerve.

Valahogy ez a két egyszerű ékszer, a többi között, megszólított engem. Elmondták Rylan és az én történetemet. A szövött formájuk a fordulatokról és megpróbáltatásokról beszélt, amiket át kellett vészelnünk, mielőtt végre együtt lehettünk. Lenyűgöző, egyedi tervezésük a mi szerelmünket képviselte, a legszebbet a legjobban, de mégis más és talán még csúnya is egyesek számára. Elképzeltem, ahogy büszkén viseljük ezeket az egyedi gyűrűket, tudva, hogy akárcsak a kapcsolatunk, tökéletesen hibásak, időtlenek, eltörhetetlenek és örökre összeköti a szerelem.

– Nos? –kérdeztem, amikor Rylan szótlan maradt.

– Ez a legrosszabb kibaszott ajánlat, amit valaha hallottam –motyogta, bár láttam, hogy a szemében csillognak a ki nem hullott könnyek. –Gondolod, hogy meg tudnád ismételni mindezt, Lush? –szipogott, miközben az egyik szemét törölgette a kézfejével.

Szélesen elmosolyodtam. –Életed hátralévő részében minden szót elismétlek, minden nap, amíg helyes választ adsz, Rylan.

– Igen. A pokolba is, igen! –válaszolta lelkesen. –És hadd tegyem hozzá, hogy már rohadtul itt volt az ideje, tökfej.

Megráztam a fejem és felkacagtam. –Tudod, hogy nem jó etikett, ha gúnyolódsz, amikor valaki megkéri a kezed, Squeaker–szidtam meg játékosan.

– Ahogy az sem, hogy félbeszakítod egy férfi legénykérését, hogy jobban csináld–válaszolta, kikapta a gyűrűjét a dobozból, és a bal gyűrűsujjára húzta, amivel ismét mosolyra fakasztott.

Istenem, de szeretem ezt a pasit.

– De én valóban jobban csináltam, nem igaz? –provokáltam.

– Igen, így van–értett egyet. Aztán kivette a másik gyűrűt a dobozból, és a bal kezemet a sajátjába fogta, a gyűrűt pedig az ujjamra húzta. –Ezek gyönyörűek. Nagyon szeretlek, Lush–suttogta ünnepélyesen.

– Még a szexi harisnya nélkül is? –kérdeztem.

Elmosolyodott, és lágyan megcsókolt. –A harisnya egy szép bónusz, Lush, de én úgy szeretlek, ahogy vagy. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak...

 

VÉGE